Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 1. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Garadnai Zoltán: Fock Jenő miniszterelnök franciaországi útja (1968. március 25-30.)
Garadnai Zoltán Couve de Murville viszont türelemre intette tárgyalópartnerét azzal, hogy csak alig tizenöt hónapja kezdték el a németek a keleti nyitási politikájukat, és így korai lenne következtetéseket levonni. A tárgyalás további részében a két külügyminiszter a közel- keleti és a vietnami konfliktust vitatta meg, illetve kitértek az amerikai választásokra is. A francia külügyminiszter a közel-keleti helyzetet egyszerűen rossznak értékelte, a vietnami helyzetet pedig mindketten veszélyesnek ítélték. A miniszterelnöki látogatás értékelése magyar és francia szemmel A Politikai Bizottság a magyar kormányküldöttség útjáról szóbeli beszámolót hallgatott meg 1968. április 2-án, s azt követte a Külügyminisztériumban készített és Fock Jenő által hitelesített beszámoló.69 A miniszterelnök értékelése szerint küldöttsége francia- országi fogadása sokkal jobb volt, mint azt eredetileg elképzelték. Hangsúlyozta, hogy minden kérdésről nyíltan, őszintén és érdemi módon tudott tárgyalni. A rádió és a televízió magatartását korrektnek és pozitívnak minősítette.70 A tárgyalásokat a Politikai Bizottság és a kormány által elfogadott irányelvek szerint igyekeztek lefolytatni, és a felhatalmazás kereteit nem lépték túl; ugyanakkor kiemelte, hogy a németkérdés megítélésében nem érte el azt, amit a Politikai Bizottság feladatául szabott. Fock Jenő szerint a külpolitika egyéb kérdéseiben nem sok szót kellett váltani, mivel a francia hivatalos szervek azonosan ítélték meg a vietnami és a közel-keleti kérdést, véleményük a magyar álláspontnál pesszimistább volt. A kétoldalú kapcsolatok vonatkozásában a miniszterelnök hangsúlyozta, hogy a barátsági szerződés gondolatának francia visszhangja sokkal élénkebb volt, mint ahogy azt a magyar fél előzetesen gondolta: „Péter elvtárs tett először erről említést Couve de Murville-nél, egészen belementek a tárgyalásba, a sajtó is felkapta ezt a gondolatot, s tetszett. Lehet, hogy ha kicsit tovább vittük volna, még többet lehetett volna kihozni, de mi megijedtünk a váratlan, gyors sikertől."71 Fock Jenő a közös nyilatkozatot a lengyel-francia és a cseh-francia nyilatkozatnál pozitívabb hangvételűnek értékelte. A másik fontos kérdés a gazdasági kapcsolatok fejlesztése volt, amihez a magyar miniszterelnök véleménye szerint a franciák komolyan álltak hozzá. A Közös Piac ügyében folytatott tárgyalásokon igyekezett felhívni partnerei figyelmét arra, hogy a kétoldalú gazdasági kapcsolatok kérdésében Brüsszel miatt nehezen lehet előrelépni. A magyar gazdasági reformmal kapcsolatban a miniszterelnöknek nagyon jól esett a magyar szemmel élénknek ítélt francia érdeklődés. Fock Jenő személyes tekintélyét is növelték a pozitív francia vélemények, a Pompidou-tól kapott protokolláris köszönőlevélre szintén nagyon meleg hangon válaszolt, és a látogatást egyértelműen sikeresnek minősítette.72 132 Külügyi Szemle
