Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 1. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Garadnai Zoltán: Fock Jenő miniszterelnök franciaországi útja (1968. március 25-30.)
Garadnai Zoltán fél azon álláspontját, hogy a kétoldalú kereskedelmet illetően a franciáknak tovább kell lépniük. A francia export szerkezetének változását szerencsésnek tartotta: „A jelenlegi feltételek között előnyt biztosítunk Franciaország számára az NSZK rovására, főképpen akkor, ha egyébként látjuk, hogy el tudjuk adni a termékeinket Franciaországban."63 Szekér Gyula (nehézipari miniszterhelyettes) a kétoldalú kooperációk lehetőségeiről tárgyalt a francia gyárosokkal, és meghívót adott át a francia iparügyi miniszternek, amit az el is fogadott.64 Sebestyén János az ipari együttműködésről és a gazdasági tervezésről, Rosta Endre a kulturális együttműködésről folytatott megbeszélést, melyet (a gazdasági kapcsolatokat terhelő problémákkal ellentétben) mindkét fél normálisnak tartott. Péter János külügyminiszter is összefoglalta a tárgyalások tapasztalatait; kijelentette, hogy a lényeget tekintve a két kormány álláspontja megegyezik, és a németkérdés eltérő megítélése ellenére is együtt tudnak működni egymással az európai biztonság érdekében. Fíangsúlyozta a magyar-francia barátsági szerződés megkötésének jelentőségét; úgy vélte, az aprólékos előkészületet igényel, mivel a nemzetközi kapcsolatok alakulására kedvező hatással kell lennie. A bilaterális kapcsolatok vonatkozásában egyértelmű fordulópontként értékelte a minisztertanács elnökének franciaországi útját. A multilaterális együttműködés területén kiemelte, hogy Magyarország hamarosan az ENSZ Biztonsági Tanácsának tagja lesz, ami újabb lehetőséget teremt az együttműködésre. A tárgyalások végén francia és magyar részről egyaránt az volt a vélemény, hogy a konzultációkat a részletkérdések megvitatása érdekében a szakdiplomáciák szintjén mielőbb folytatni kell.65 Péter János és Maurice Couve de Murville tárgyalásai A magyar és a francia külügyminiszter számára ez már a harmadik találkozót jelentette, úgyhogy ismerősként köszönthették egymást. Fock Jenő franciaországi utazása folyamán összesen kétszer tárgyaltak. Péter János személyét a francia diplomácia 1968- ra már egyértelműen pozitívan ítélte meg. Becsülték a nyelvismeretét (a francia mellett angolul, németül és oroszul is beszélt), a munkabírását, és úgy látták, hogy a magyar vezetők között egyre fontosabb helyet foglalt el, bár nem tartozott Kádár János szűkebb köréhez. Az első, egyórás megbeszélés 1968. március 25-én, a második, amely mintegy félórás volt, március 29-én zajlott le, Couve de Murville minisztériumi dolgozószobájában. A két külügyminiszter az első beszélgetés elején a magyar miniszterelnök látogatásával kapcsolatos szervezési kérdéseket tárgyalta meg. Péter János köszönetét nyilvánította a miniszterelnök franciaországi meghívásáért, és hangsúlyozta azt is, hogy a látogatásnak magyar részről nagy jelentőséget tulajdonítanak. Felvetette egy miniszteri vagy miniszter-helyettesi szintű gazdasági, technikai, műszaki és tudományos vegyes 130 Külügyi Szemle
