Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 1. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Garadnai Zoltán: Fock Jenő miniszterelnök franciaországi útja (1968. március 25-30.)
Garadnai Zoltán A francia köztársasági elnök kifejtette továbbá: jövőbeli látogatásával elő akarja segíteni a gazdasági, kulturális és politikai kapcsolatok fejlődését. Megemlítette: kormánya nagyra értékeli, hogy Magyarországon soha nem zárták be a Francia Intézetet. A tárgyalás végén a kétoldalú gazdasági kapcsolatok kérdései kerültek szóba. Fock Jenő itt is elismételte azon magyar aggodalmakat, miszerint a Közös Piac meg fogja akadályozni a kétoldalú kereskedelmi egyezmények megkötését (a magyar-francia kereskedelmi egyezmény 1969-ben járt le), és a magyaroknak Brüsszelbe kell menniük azok megtárgyalása érdekében. De Gaulle a kérdést nem látta ilyen súlyosnak, és kijelentette, hogy a Közös Piac nem fogja a hosszú távú kereskedelmi egyezményeket korlátozni. A francia elnök ismét azt javasolta, hogy a magyar és a francia mérnökök jobban ismerjék meg egymást, a magyarok sajátítsák el jobban a francia nyelvet, és a gyakorlati kapcsolatokban működjenek együtt. Fock Jenő azonban nem értett egyet vele; a Közös Piac kelet-nyugati kereskedelmet korlátozó intézkedését azzal a hasonlattal érzékeltette, olyan az, mintha a kétoldalú francia-magyar tárgyalások lebonyolítása végett a franciáknak Moszkvába kellene menniük.58 Fock Jenő és Georges Pompidou tárgyalásai A francia miniszterelnökkel a magyar fél a kétoldalú politikai kapcsolatok mellett elsősorban a gazdasági kapcsolatokra vonatkozó kérdéseket szándékozott megvitatni. A találkozás közvetlen hangulatát mutatja, hogy Fock Jenő francia tárgyalópartnerét már közvetlenül a tárgyalás megkezdése előtt meghívta egy hivatalos magyarországi látogatásra. Pompidou miniszterelnök 1968. március 25-én és március 29-én (az utóbbi volt a kiszélesített tárgyalás) fogadta a minisztertanács elnökét.59 A magyar miniszterelnök az udvarias köszöntő formulák után azonnal egy hosszú expozéba kezdett, amelyben a gazdasági kapcsolatok fejlesztésének kérdését emelte ki, mint a tárgyalás legfontosabb magyar célját. Felhívta a francia miniszterelnök figyelmét, hogy a magyar küldöttségben három olyan miniszterhelyettes is van, akiknek régi kapcsolataik vannak a francia vállalatokkal, és részben kimunkálói voltak az új gazdaságirányítási rendszernek. A magyar kormány céljaként a franciákkal való minél szélesebb gazdasági együttműködést nevezte meg. Fock Jenő kifejtette továbbá, hogy a magyar iparvállalatok önálló külkereskedelmi joga nem új jelenség, mivel a gépipari termelő vállalatok 25%-a már két év óta rendelkezik vele. Az új gazdaságirányításnak megfelelően a kormány szándéka az, hogy meghatározza a kereskedelempolitikai irányelveket, és azok keretében az önálló üzleti tevékenységet a vállalatokra bízza. Az új mechanizmus alapgondolataként fogalmazta meg továbbá, hogy a gazdasági ösztönzők együttes hatására olyan gazdaságpolitikai gyakorlat alakuljon ki, mely egyaránt hasznos a vállalatoknak, a népgazdaságnak és az állam polgárainak, mivel a vállalatok 126 Külügyi Szemle
