Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 1. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Garadnai Zoltán: Fock Jenő miniszterelnök franciaországi útja (1968. március 25-30.)
Fock Jenő miniszterelnök franciaországi útja működésének sikeressége összességében a gazdaság teljesítményét növeli. A magyar miniszterelnök hangsúlyozta, hogy a beruházások tekintetében a korábbi gyakorlattól eltérően, a magyar vállalatok a beruházásaik 50%-át saját erőből fedezik, míg a másik felét hitelből. Tisztán állami erőből csak az egészen nagy, illetve az új vállalatok létesítését célzó és az infrastrukturális beruházásokat finanszírozzák. Fock kifejtette azon véleményét, hogy a jövőben a magyar és a francia vállalatok „azonos nyelven beszélhetnek", és a további együttműködés a kölcsönös gazdasági érdekek mentén is megfogalmazható. Megítélése szerint nagy lehetőségek adódtak a cégek közvetlen kapcsolataiból, amire eddig csak csekély lehetőség volt a külkereskedelmi monopolvállalatok beékelődése miatt. Hangsúlyozta azt is, hogy a magyar kormány a licencvásárlás, a harmadik országok felé történő közös vállalkozások, a kooperatív piackutatás és -szerzés, a közös gyártás és a közös kereskedelmi vállalatok vonatkozásában képzeli el az együttműködés formáit, és a kapcsolatok alakulásában fejlődést várnak, mivel a magyar cégek a jövőben saját elképzeléseik szerint fognak piacokat keresni. Kiemelte továbbá, hogy az új mechanizmus bevezetésével a magyar kormány árreformot is végrehajt, amivel az a célja, hogy az árak azonos elvek és rendszer szerint épüljenek fel, mint a világpiaci árak; majd ismertette a magyar árrendszer főbb vonásait és azon elképzelését, hogy Magyarországon 10-15 év alatt elérhetik a versenypiaci árakat. A francia miniszterelnök első kérdései az üzemek ösztönzésének fejlesztésére és a vállalatok vezetőinek lecserélésére vonatkoztak. Erre válaszul Fock Jenő hangsúlyozta, hogy bár a gondolkodáson változtatni kell, de a magyar vezetők már két éve készülnek a reformokra, és az előkészítés menetében megmutatkozott, hogy a vállalati vezetők közül ki az, aki képes lépést tartani a fejlődéssel. Fock Jenő igyekezett elkerülni a gazdasági reform politikai hatására vonatkozó francia felvetést, ezért elsősorban azt emelte ki, hogy a magyar-francia gazdasági kapcsolatokban tíz év alatt 500 millió francia frank deficit halmozódott fel, a kétoldalú kereskedelmi forgalomban gondot okoz a deviza megszerzése, és hogy egyre jobb minőségű magyar árukkal szeretne a magyar fél fizetni. Fock Jenő megemlítette még, hogy a magyar kormánynak szándékában áll a franciaországi import növelése, de azt csak a magyar export emelésével együtt tudják elképzelni. Elmondta azt is, hogy Magyarország a jelenleginél két-háromszor nagyobb mennyiséget is képes lenne vásárolni, de a termékek értékesítésében a francia felet is érdekeltté kellene tenni. Pompidou erre a közös gyártási lehetőséget vetette fel, hangsúlyozva, hogy francia részről már az iparcikkek széles körének forgalmát liberalizálták, aminek következtében több iparcikket lehet exportálni Franciaországba. Ennek eredményességét Fock Jenő kritikusan értékelte, de megköszönte a franciák közreműködését a sertéshúsra vonatkozó lefölözésnél (az EK-n kívüli országok mezőgazdasági termékeire kirótt vám) történt változásokkal kapcsolatban, és külön hangsúlyozta, hogy a magyar vezetők nem dogmatikusak, és a GATT-ba is készek belépni, amihez a francia 2013. tavasz 127
