Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 1. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Garadnai Zoltán: Fock Jenő miniszterelnök franciaországi útja (1968. március 25-30.)
Garadnai Zoltán leghidegebb Romániával, annak nacionalizmusa és a magyar kisebbséggel szemben folytatott politikája miatt. A lengyel-magyar kapcsolatokat kiemelkedően jónak tekintették, miközben úgy értékelték, hogy a keletnémetekhez fűződő magyar kapcsolat az 1967-es Karlovy Vary-i találkozó után indult igazán fejlődésnek, ami egyfajta politikai deklarációt is jelentett. A francia szemszögből kiemelten kezelt Jugoszlávia esetében úgy ítélték, hogy a két ország viszonyát elsősorban az óvatos együttműködés jellemezte, míg a magyar-bolgár kapcsolatot jelentéktelennek tartották.44 Francia részről ugyanakkor nagy érdeklődés kísérte a magyar és a csehszlovák belső reformok keleteurópai fogadtatását. A francia dokumentumok e tekintetben számos bizonytalanságot mutatnak, vagyis a magyarok párizsi útjától egyben a helyzet viszonylagos tisztázását is remélhették. A francia diplomaták a francia-magyar kapcsolatok történetének elemzését a középkorig visszamenően elkészítették, ami apró adaléknak tűnhet ugyan, de nem szabad megfeledkezni arról, hogy a francia diplomáciára erősen hatottak a történelmi tényezők. A kétoldalú kapcsolatok 1945 utáni történetét hullámzónak minősítették, s annak leggyengébb „láncszemét" a gazdasági kapcsolatok jelentették, amelyben az első komolyabb változást francia szemszögből Pierre Sudreau 1965-ös látogatása jelentette. Ezt követően a gazdasági kapcsolatok fokozatosan fellendültek, a magyaroknak a franciákkal szembeni előítéletei tompultak, ami a magyar sajtó hangvételének finomodásán is megfigyelhető volt.45 A magyar külpolitika lehetőségeiről megállapították: Kicsiny területével (a francia terület hatoda), tízmilliós lakosságával, amelynek születési mutatói a leggyengébbek a világon, illetve a gazdaságával, amely csak rövid ideje lépett az iparosodás útjára, Magyarország alig rendelkezik emberi és forrásbeli eszközökkel ahhoz, hogy ambiciózus külpolitikát folytasson. (...) Óvatos és szerény a külpolitikájában, kevésbé mutat türelmetlenséget, (így) Magyarország nemigen rendelkezik más eszközökkel, mint hogy nagyon mérsékelt formában, de hallattassa hangját - néha hullámzóan, de állandóan az enyhülés és az együttműködés vonatkozásában.46 A francia kutatók az ország lelki konfliktusának forrását a trianoni békeszerződésben és annak következményeiben látták, s tudták, hogy azokért magyar részről Franciaországot felelősnek tartják, és még Kádár János is „trianoni diktátumról" beszélt 1966-ban egy külföldi újságíró előtt. Az 1956-os felkelés leverését értékelték a második olyan traumának, amely alól az ország még mindig nem tudott megszabadulni. A Kádár-rendszer nemzetközi konszolidációját 1968-ban viszont már teljesnek ítélték, és úgy látták, hogy Magyarország elsősorban az európai politikában kíván nagyobb mozgásteret szerezni (és ebben lényegesen eltér a többi szocialista országtól), így a magyar nyugati nyitási politika tevékenységét elsősorban a németkérdéshez való viszony összefüggéseiben vizsgálták, amelyben szoros és nem véletlen azonosságot láttak a 122 Külügyi Szemle
