Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 1. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Garadnai Zoltán: Fock Jenő miniszterelnök franciaországi útja (1968. március 25-30.)
Fock Jenő miniszterelnök franciaországi útja szovjet irányvonallal. A De Gaulle-i „európai Európa" iránti magyar érdeklődést - ismervén már az itteni politika valós lehetőségeit - tipikusan magyarnak és eredetinek minősítették, de lényegében olyan felvetésnek tartották, amelynek 1964-1968 között lényegében semmilyen gyakorlati következménye, illetve diplomáciai értelemben vett haszna nem volt. Egyértelművé vált számukra az is, hogy Magyarország a francia keleti nyitási politikában rejlő sajátos önállósodási lehetőség kihasználására érdemi gyakorlati diplomáciai tevékenységet nem fog folytatni.47 A németkérdéshez való magyar viszonyt diplomatikusnak, óvatosnak és rugalmasnak, bár a történelmi hagyományok miatt kevésbé merevnek, de a többi szocialista országot követőnek minősítették. A feljegyzésekből egyértelműen kiderül az is, hogy a magyaroknak a német kormány békü- lési politikája iránti reakcióit kiemelten figyelték (azt a magyar külpolitikai törekvések első komolyabb megnyilvánulásaként értékelték), és nem tartották lehetetlennek, hogy a magyar vezetők - a szovjet külpolitika változásainak függvényében - elismerik az NSZK-t. A magyar külpolitika másik, egyre növekvő érdeklődési területe a kelet-közép-euró- pai biztonság kérdése volt, amelyben francia megítélés szerint - és ez ismét közös elemzési területet jelentett a lengyelekkel - a magyarok a Rapacki- és a Gomufka-tervben megfogalmazott gondolatokat követték,48 és ebben a magyarok a szovjet diplomácia számára egyfajta előzetes tesztelő szerepet töltöttek be. lock Jenő és Charles de Gaulle tárgyalása A párizsi magyar nagykövetség és a budapesti központ - Péter János 1965-ös párizsi útjához hasonlóan - nagyon készült a minisztertanács elnökének franciaországi látogatására. A viszonylag hosszú ideig tartó utat gazdag, a franciák kiemelt figyelmét követő program jellemezte. Francia és magyar részről egyaránt igyekeztek mindent megtenni azért, hogy a látogatás kellő súllyal jelenjen meg a nemzetközi diplomáciában és a sajtóban.49 Francia értékelések szerint Fock Jenő kinevezésével Kádár János egy olyan (kevéssé művelt, de tudását autodidakta módon megszerző) személyt ültetett kulcspozícióba, aki képesnek látszott arra, hogy az ország előtt álló gazdasági problémákat megoldja. Ez a megítélés természetesen lényegesen befolyásolta a francia politika és diplomácia Fock Jenőhöz való viszonyulását, és mivel alapvető francia érdek volt magyar relációban is a „détente-entente-coopération" politika kibontakoztatása, a magyar politikus személyéhez alapállásból - annak ellenére, hogy annak korábbi (az ötvenes évekre visszanyúló) politikai életűtjával nem voltak tisztában - pozitívan viszonyultak. A francia köztársasági elnök a minisztertanács elnökét 1968. március 29-én fogadta. A tárgyalás kezdetén De Gaulle kifejezte örömét amiatt, hogy a két ország a nehézségek ellenére közeledni kezdett egymáshoz. Fock Jenő válaszában a két országot összekötő 2013. tavasz 123
