Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 1. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Garadnai Zoltán: Fock Jenő miniszterelnök franciaországi útja (1968. március 25-30.)
Garadnai Zoltán látogatás egy vezető NATO-országba. Fock Jenő nyíltan meg is fogalmazta az érzéseit: „Mi ezt az alkalmat tényleg nagyon ki akarjuk használni. Végig tanulmányoztuk Cyrankiewicz és Lénárd [helyesen Lenárt - GZ] elvtársak franciaországi látogatását."31 A miniszterelnöki vizit előkészítésének utolsó momentumaként az Elnöki Tanács 1968. március 21-én határozatot hozott a francia köztársasági elnök Magyarországra történő meghívásáról.32 A magyar Külügyminisztérium a tárgyalások előkészítése során figyelembe vette a párizsi magyar nagykövetség javaslatait is, és ennek alapján a De Gaulle elnökkel folytatandó, presztízsszempontból is nagy jelentőséggel bíró tárgyalásokra készülve elsősorban a nemzetközi politikai és a kétoldalú gazdasági kérdések33 megvitatására helyezte a hangsúlyt. A magyar kormány a tárgyalási előkészületek és az 1967-es külügyi konzultáció során szerzett tapasztalatok alapján Fock Jenő miniszterelnöknek irányelvként azt tűzte ki, hogy fejtse ki a magyar kormány véleményét az NSZK elismerésére vonatkozóan: azt az NDK nyugati államok által történő elismerésétől kell függővé tenni.34 A gazdasági együttműködés fejlesztése képezte a kétoldalú magyar-francia kapcsolatok leginkább elhanyagolt területét. Erre vonatkozóan 1965-1967 között mindkét részről történtek kezdeményezések, és a magyarok mellett a franciák is nyíltan kihangsúlyozták a gazdasági kapcsolatok fejlesztésének politikai jelentőségét.35 Ennek ellenére érdemi előrelépés nem történt, bár 1967-ben kölcsönös és magas szintű látogatások zajlottak.36 Budapest számára nyilvánvalóvá vált, hogy a francia kül- és kereskedelempolitikai célok között nem teremtődött meg az összhang.37 Francia részről ugyanakkor komoly korlátot jelentett, hogy a francia vállalatok nem bíztak a magyar piacban; elsősorban eladni kívántak, és a nyelvi korlátok, a kölcsönös előítéletek is nehezítették az együttműködés kiszélesítését. Ezzel párhuzamosan a magyar termékek nem voltak versenyképesek a francia piacon, és problémát jelentett a hitelezés kérdése is, mivel francia részről óvakodtak állami hitelgaranciát nyújtani.38 Magyar értékelés szerint a magyar-francia gazdasági együttműködést - amely a korábbi időszakhoz képest a nehézségek ellenére is javuló tendenciát mutatott - alapvetően bizonytalanság és az áruforgalom egyenlegének tartós kiegyensúlyozatlansága határozta meg.39 A magyar gazdaság ekkor még elsősorban mezőgazdasági termékekkel tudott volna a francia piacra betörni, amit a Közös Piac létrehozása (pl. a sertéshús exportja tekintetében) és a franciák protekcionista politikája egyaránt nagyon megnehezített. Természetesen francia részről is készültek a magyar miniszterelnök látogatására. A francia nagykövet táviratban tájékoztatta kormányát, s felvázolta azokat a kérdéseket, amelyek a magyarokkal folytatott tárgyalások során feltehetően szóba kerülhetnek: a magyar gazdasági reform és annak a külkereskedelemre gyakorolt hatása, a Közös Piac korlátozó intézkedései, a kétoldalú kereskedelmi, ipari, technikai együttműködési lehetőségek, a SECAM,40 hitelügyek, valamint a kulturális kapcsolatok.41 A felkészülés 120 Külügyi Szemle
