Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 1. szám - KATONAPOLITIKA ÉS NONPROLIFERÁCIÓ - Mezey Mariann: Az Európai Unió és a proliferáció elleni küzdelem
Az Európai Unió és a proliferáció elleni küzdelem Az engedélyezés szempontrendszere az általánosság szintjén ugyan nem titkos, de az ellenőrzés részletes követelményei, súlyozása mégsem nyilvános, és nincsenek olyan sémák, mint pl. egy közbeszerzési pályázat esetén. Részben emiatt az exportőrök sokszor rutinszerűen kérnek előzetes hatósági, nem kötelező erejű állásfoglalást, mielőtt beadnának egy hivatalos exportengedély-kérelmet, hogy előre kifürkésszék, vajon egy bizonyos típusú exportra a nemzeti hatóságok egyáltalán megadnák-e majd az engedélyt vagy sem. Ha nemleges választ kapnak, előfordulhat, hogy nem is adnak be kérelmet. Mivel pedig nem kértek engedélyt, magától értetődik, hogy nem történt engedélymegtagadás sem. Annak a hatóságnak, amely kiadta ezt a nem kötelező érvényű véleményt, magának kell eldöntenie, hogy megosztja-e az effajta információt (hogy az érintett végfelhasználó keresett egy bizonyos terméket) a rezsimbeli partnereivel vagy sem. Engedélykérelem több okból is megtagadható: például adminisztratív vagy technikai okokból (amikor téves, pontatlan vagy nem teljes információt tartalmaz), továbbá ha a kérelem nem kapcsolódik a nemzetközi exportellenőrző rezsimek célkitűzéseihez, valamint nemzeti kül- és biztonságpolitikai megfontolásokból. Az engedélykérelmek megtagadásáról a hatálybalépésüket követően értesíteni kell az érintett rezsimbeli (pl. Australia Group) részes államokat, az EU-tagállamokat, valamint külön még az Európai Bizottságot is. Az értesítésnek tartalmaznia kell annak az országnak a nevét, amelyikben a megtagadott exportügylet végső címzettje székel, valamint e végső címzett nevét és a megtagadott termék jellemzését. Ezen alapinformációkon túl szerepelnie kell benne egy tájékoztatásnak is arról, hogy az adott nemzeti hatóság miért tagadta meg az engedélyt. Ebben az indoklásban az exportellenőrző hatóság pontos és részletes információkat ad. A részletezés azért is fontos, hogy a partnerek lássák, az engedély megtagadása megegyezik a rezsim célkitűzéseivel, és nem egyéb nemzeti kereskedelmi érdekek mentén született. Mindazonáltal ezek az információk elárulhatnak valamit a nemzeti hírszerzés képességeinek nagyságáról is. Egyszóval, a kérelmet eredetileg elutasító ország rendelkezhet olyan információkkal, melyek az elutasítást megalapozhatják a többi részes állam számára is. A kérdés kényes pontja, hogy az államok milyen mélységig hajlandók ilyen esetben a hírszerző forrásból származó információikat megosztani más részes államokkal, illetve az Európai Bizottsággal. A „no undercut" alapelv alapján egyrészt tehát az információkat köröztetik a tagállamok között, másrészt titokkörbe is sorolják, így az EU-tagállamok az engedélymegtagadásokat és konzultációkat bizalmasan kezelik. Az illetékes tagállamok kötelező kétoldalú egyeztetése Abban az esetben, amikor a nemzeti hatósághoz olyan engedélykérelem érkezik, amelyet egy másik részes állam vagy EU-tagállam megtagadott, a hatályos EK-ren- delet értelmében konzultációt kell folytatni. Az EU tagállamai nem adhatnak ki egy 2013. tavasz 107
