Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2012 (11. évfolyam)
2012 / 4. szám - TÖRTÉNELMI VISSZATEKINTÉS - Pritz Pál: 20. századi szomszédaink - némi történeti visszapillantással
Pritz Pál hazai gyakorlatában (is) oly komolyan vétetett, hogy akinek kételyei támadtak - például - a csehszlovák nemzet valóságossága tekintetében, az irgalmatlanul bélyegeztetett „reakciósnak", „nacionalistának". A rendszer működtetői pedig mindent meg is tettek ebben a honban (is), hogy a lakosság széles köreiben írmagja se maradjon a „csökött" gondolkodásnak. Az idősebbek jól emlékeznek a szocialista hétköznapok bezárt világára. Ahol a szólamok szintjén ugyan bőséggel esett szó a népek közötti barátságról, ám e barátság elmélyülése elé az utazási lehetőségek szűkössége is gátat emelt. Már az is nagy szó volt, amikor a hatvanas években a magyar állampolgár személyi igazolványába betétlapot kapott, hogy azzal „csehbe", „lengyelbe", az „endékába" utazhasson. És megszülettek a Panoráma-útikönyvek. Igencsak testes alkotások. A mai soványka, sok-sok képpel ellátott társaikhoz képest valóságos enciklopédiák. Igényesebb honfitársaink ma is inkább ezekkel járják a világot, keresik fel látványosságait, köztük a szomszédaink nevezetességeit. És közben el-elborzadnak, hogy a szerzők mire nem voltak képesek a jövőt szolgáló internacionalizmus érdekében. Lapozzunk bele például a csehszlovák útikönyvbe. Abban oly természetes könnyedséggel esik szó - az 1939-ig valójában soha nem létezett (és akkor is milyen!) - Szlovákiáról, hogy nem sok szavunk lehet az ellenkező előjelű mai „zöldségek" miatt. Csendesen jegyezzük meg, hogy e könyvet (is) Niederhauser Emil lektorálta. O az MTA Történettudományi Intézetének volt vezető kutatója, 1987-től az MTA levelező tagja. A neves Jan Comenius (alias Jan Amos Komensky, a „modern pedagógia megalkotója") dolgában is félrevezetik az olvasót, amikor azt állítják, hogy a tudós férfiú a cseh rendek 1620-ben elszenvedett vereségét követő Habsburg-önkény elől „Szlovákia területén keresett menedéket".12 A helyzet e tekintetben ma cseh barátainknál úgy fest, hogy a csehek, morvák, szlovákok történetét a németül olvasó nagyvilág elé táró legfrissebb összefoglalás nemes egyszerűséggel csupán azt írja, hogy Komensky „emigrált".13 Vajon mennyi víznek kell még a Moldván és a Dunán lefolynia, hogy az olvasó megismerhesse a szikár valóságot: a derék férfiú a Habsburgok birodalmán belül települt át a nagyfokú önállósággal rendelkező Magyar Királyságba? Vélhetően még nagyon soknak. Ennek a birodalomnak olyan nagy a fénye (sok szomszédunk számára: az árnyéka), hogy - megint más példát említve - a lenyűgözően szép prágai Szent Vitus-székesegyház mellett elhelyezett sárkányölő Szent György- szobor megalkotóiról csak az tudja a valóságot, aki tisztában van a Kolozsvári-testvérek magyar eredetével. * Nagyjából természetesen ily „megbonthatatlan" volt a barátság a nagy szovjet néppel is. És ahogy a csehszlovák nemzet nem akart az idő méhében megszületni, a szovjet nép is inkább csak a szólamokban létezett. Ám közben a sok-sok nemzet-nemzetiség 132 Külügyi Szemle
