Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2012 (11. évfolyam)
2012 / 4. szám - TÖRTÉNELMI VISSZATEKINTÉS - Pritz Pál: 20. századi szomszédaink - némi történeti visszapillantással
20. századi szomszédaink szívósan élte a maga életét. Köztük - azon a területen, amit mi leginkább Kárpátaljának nevezünk - élt vagy százötven-kétszázezer magyar. A „megbonthatatlan" magyarszovjet „testvéri" barátság árnyékában. Úgy, hogy az anyanyelven való értelmiségi léthez vezető úton alig-alig rendelkezett valami joggal. Élhette életét a falvak, a paraszti létforma világában, aztán azonban nem volt tovább.14 * A történet, a szomorú históriák elbeszélése a végtelenségig folytatható lenne. Ám nem csupán a terjedelmi korlátok miatt nem lehet ezt tennünk. Az időközben bekövetkezett történelmi fordulat okán is szükséges-érdemes váltanunk, majd írásunk végére (hiszen már napjainkban járunk, s ilyesmiről a történész mennél rövidebben szóljon) már hamar pontot teszünk. Az 1992-ben létrejött Európai Uniónak hazánk és északi barátaink, a szlovákok és a csehek 2004. január elsejétől, román szomszédaink pedig 2007-től immáron teljes jogú tagjai. Az Unió előszobájában várakozó déli szomszédaink pedig - feledve-feledtetve a múlt árnyait - ugyancsak mosolygó arcukat mutatják felénk. Semmi okunk meglepődni ezen a kedvező fordulaton - hisz boldogabb jövőjük dolgában szavazati jogunk van. Romániába már jó ideje sokkal kellemesebb dolog magyar állampolgárként belépni. Hol vannak már azok az idők, amikor a nemzettársát felkereső magyar állampolgárnak a terrorrendszer azt is tilalmazta, hogy magánszálláson akarja (hacsak nem volt szállásadójával közvetlen vérségi rokonságban) fejét álomra hajtani. Jóllehet a 2011-ben Cluj-Napocában (Kolozsvárott) megrendezett VII. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszus szervezői bölcsen azt tanácsolták a résztvevőknek, hogy ne akarjanak idegeneket magyar nyelven megszólítani, ám a város lakói, s még inkább a kávézók, éttermek pincérnői/pincérei kedves közvetlenséggel fogadták őket. Bár még ma sem lehet tudni, hogy Maiina Hedvig 2006 augusztusától tartó tortúrájának mikor lesz hajlandó a szlovák állam - illő elnézést kérve - tisztességes befejezést adni, azonban számos biztató jele van annak, hogy az immáron euróval gazdálkodó északi szomszédaink is tudják, az európai közösséghez való harmonikus kapcsolódásuk ugyancsak igényli a nagy múltú magyar-szlovák viszony perspektivikus jövőre helyezését. S bár a csehszlovák álom szertefoszlása cseh barátainkat megfosztotta attól az örömtől, hogy a magyarokkal közvetlen szomszédságban éljenek, remélhetőleg nem túl távoli az a jövő, amikor belátják, nem feltétlenül helyes a Prágában városnézésre busszal induló magyar turistának utolsó nyelvként (éppen huszonötödikként) felajánlani a saját nyelven való tájékozódás lehetőségét. Mintha királyuk 1335-ben, s köztársasági elnökük 1991-ben nem látta volna el kézjegyével Visegrádon a magyarokkal és lengyelekkel való együttműködés nemes, jövőt ígérő - mert kölcsönösen előnyös - tervét. 2012. tél 133
