Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2012 (11. évfolyam)
2012 / 4. szám - MAGYARORSZÁG ÉS A NEMZETKÖZI JOG - Németh Csaba: Az Európai Bíróság döntött a Sólyom-ügyben
Az Európai Bíróság döntött a Sólyom-ügyben A kereseti kérelmek,32 Szlovákia védekezése és a Bíróság megállapításai Magyarország első kereseti kérelme annak megállapítására irányult, hogy Szlovákia megsértette az Irányelvet és az EUMSZ 21. szakasz (1) bekezdését. A magyar álláspont szerint az Irányelv minden uniós állampolgárra kiterjed, ideértve az államfőket is, akár államfői, akár magánszemélyi minőségében járnak el. Továbbá Magyarország megjegyezte, hogy amennyiben az uniós jogalkotók a nemzetközi jog alapján kivételt kívántak volna tenni a szabad mozgás joga alól, utaltak volna erre az Irányelv végén, ahogy ezt tette az Európai Unió Tanácsa (a továbbiakban: Tanács) a 2003/109/EK irányelv 3. szakasz (2) bekezdésének f) pontjában.33 A magyar álláspont szerint az Irányelv személyi hatályát nemzetközi jogi szabályok nem korlátozzák. Továbbá a szabad mozgás jogát nem lehet megszorítóan értelmezni, erre csak az Irányelvben foglalt korlátozások vonatkozhatnak. Magyarország szerint Szlovákia nem tett eleget az Irányelvben foglalt feltételeknek, amikor Sólyom Lászlót nem engedte be az ország területére. Sólyom László nem jelent semmilyen veszélyt a szlovák társadalom alapvető érdekeire, továbbá a belépésének megakadályozása mindenképp aránytalan intézkedés volt. Sólyom Lászlót az elutasítás okairól és a fellebbezés lehetőségéről sem tájékoztatták. A szlovák fél szerint Sólyom László látogatása nem magánlátogatásnak minősül, a tagállami államfők belépése egy másik tagállam területére pedig a diplomáciai kapcsolatok jogába tartozik, amit a nemzetközi szokásjog és a nemzetközi szerződések szabályoznak. A kétoldalú diplomáciai kapcsolatokat a hatáskör-átruházás elve (EUMSZ 3. szakasz, 4. szakasz (1) bekezdés és az 5. szakasz) kizárja az EU-jog hatóköréből. Itt hivatkoztak a „C-437/04 Commission v Belgium" ügyre.34 Hozzátették, hogy nem található olyan kifejezett rendelkezés a Szerződésekben, melyek szerint a tagállamok a kétoldalú diplomáciai kapcsolatok szabályozásának jogát az EU-ra ruházták volna át.35 Hivatkoztak továbbá az EUSZ 4. szakasz (2) bekezdésére, miszerint az EU tiszteletben tartja a tagállamai közötti egyenlőséget és a nemzeti identitásukat. Az a tény, hogy az Irányelv nem tartalmaz kifejezett kizáró rendelkezést az uniós államfők mozgásával kapcsolatban, nem jelenti azt, hogy e mozgás is az Irányelv hatálya alá esne, ugyanis a személyi hatály szűkítése magából a Szerződésekből következik. Az Irányelv és a 2003/109/EK irányelv közötti összehasonlítással Szlovákia nem értett egyet, mert szerinte ezen irányelvek különböző tárgyat szabályoznak, továbbá az EU-törvénykezés számára nem kötelezettség az arra történő utalás a másodlagos joganyagban, hogy az adott jogszabály személyi vagy tárgyi hatályát a nemzetközi jog érinti-e.36 Amennyiben elfogadnánk, hogy a tagországok államfőire is kiterjed a szabad mozgás joga, akkor az őket megillető immunitás miatt egy másik uniós állam területére történő belépésüket nem lehetne megakadályozni, és nem is lehetne onnan kiutasítani őket.37 Szlovákia nem tagadta, hogy még ha az EU-jog alkalmazandó is lenne a jelen esetben, ő azt - különösen az Irányelvet - akkor sem alkalmazta volna. A 2009. augusztus 21-i note verbale 2012. tél 211
