Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2012 (11. évfolyam)
2012 / 4. szám - MAGYARORSZÁG ÉS A NEMZETKÖZI JOG - Törő Csaba: Nemzetközi normák és diplomácia a Szafarov-ügyben: valóság és felfogás, jog és politika a magyar-azeri-örmény háromszögben
Nemzetközi normák és diplomácia a Szafarov-ügyben tartották szükségesnek, az örmény államfő azonnal kialakíthatta álláspontját minden tényfeltárás, további tájékozódás és mérlegelés nélkül. Az örmény állam hivatalos - és a lehető legszélesebb nemzetközi nyilvánosság előtt kezdettől fogva képviselt - értelmezése az eseménysor egészét magyar-azeri akarat- és szándékegységben végrehajtott lépéssorozatnak tekintette. Örményország egy harmadik országban (Azerbajdzsánban) meghozott, méltatlan és jogellenes döntés kialakításában „tettestársként" vagy legalábbis rosszhiszemű és tudatos együttműködőként („bűnsegédként") kívánja - sajnálatos módon bizonyos mértékig sikeresen - láttatni Magyarországot. Az Örményország által nemzetközi nyilvánosság előtt képviselt értelmezés Magyar- országot is felelőssé akarja tenni az Azerbajdzsán döntésével, illetve annak végrehajtásával elkövetett jogsértésért. Azonban a nemzetközi jogi gyakorlat szerint valamely ország akkor visel felelősséget egy másik állam által elkövetett nemzetközi jogsértésért, ha arról tudomással bírva abban segédkezett. Az ENSZ Nemzetközi Jogi Bizottságának az állami felelősségre vonatkozó 2001-es jogalkotó egyezményi tervezete meghatározza, hogy egy nemzetközileg jogsértő cselekményhez nyújtott segítség kiterjeszti a nemzetközi felelősséget arra az államra, amely a körülmények ismeretében segédkezett annak elkövetésében.33 Az azeri elítélt esetében azonban az átszállítása és az elengedése egymástól egyértelműen elkülönülő intézkedést jelentett. Ezek egymással ok-okozati összefüggésben nem álltak, vagyis nem egymást szükségszerűen követő két eseményt jelentettek, hanem egymás után következő, de két különböző állami szereplő önálló döntéseit fejezték ki. A legfontosabb megkülönböztető körülmény a két állami aktus között, hogy míg az átszállítás egy szabályos, sokoldalú nemzetközi egyezményes keretben lebonyolított kétoldalú (államközi) ügyletet valósított meg, addig az azeri „kiszabadítási" intézkedés egyoldalú, magyar hozzájárulás nélküli nemzetközi kötelezettségszegést hajtott végre. A nemzetközi joggal összhangban álló magyar intézkedés ugyan megelőzött és lehetővé tett egy későbbi jogsértést, de ez utóbbi nem szükségszerű következményként vagy fejleményként, hanem egy lehetőséget jogellenes célra fordító szuverén állami akarat megvalósulásaként következett be. Az Azerbajdzsán által elkövetett jogsértést Magyarországon számon kérő értelmezés ugyanolyan mértékben megalapozatlan és tarthatatlan ok-okozati összefüggést, valamint kapcsolt felelősséget feltételez a két fél cselekményei között, mintha a fegyveres konfliktusuk során az Örményország által Azerbajdzsán ellen elkövetett valamely nemzetközi jogsértésért (pl. azeri területek megszállása) az örmény hadsereget fegyverekkel ellátó Oroszországot kívánná az azeri állam felelőssé tenni. Az orosz fegyvereknek a nemzetközi jogba nem ütköző módon (pl. nemzetközi fegyverembargót nem sértve) történő szállítása és az azokkal végrehajtott nemzetközileg jogellenesnek minősülő örmény katonai akciók egymástól elkülönülő államközi műveleteket jelentenek, amelyek közül az első ugyan lehetővé teszi a második végrehajtását, de mégsem jelent Oroszországnak tulajdonítható közreműködői felelősséget az Örményország által 2012. tél 197
