Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2012 (11. évfolyam)
2012 / 4. szám - ÚJ KIHÍVÁSOK A MAGYAR KÜLPOLITIKÁBAN - Hettyey András: Az Európai Unió bizalmi válsága, különös tekintettel a bővítéspolitikára
Az Európai Unió bizalmi válsága hátrányos mivoltát. Hazánk további integrációjával kapcsolatban a választópolgárok egyértelműen elutasítóan nyilatkoznak, mindössze 34 százalékuk gondolja úgy, hogy tovább kell erősíteni Magyarország és az EU együttműködését, szemben 58 százalékukkal, akik nem támogatják a további integrációs törekvéseket."15 Egy 2012. márciusi csehországi felmérés is azt mutatta ki, hogy a csehek EU iránti bizalma történelmi mélyponton van, hiszen már csak 37%-uk bízik az Unióban és 30%- uk az Európai Parlamentben.16 A Pew Research Centre friss felmérése szerint nyolc európai országban (Németország, Franciaország, Spanyolország, Olaszország, Lengyel- ország, Csehország és Görögország) átlagosan csupán 34% gondolja úgy, hogy az EU- tagság erősítette hazájuk gazdaságát, és csak 39%-nak van jó véleménye az Európai Központi Bank ténykedéséről.17 Mi több, egy 2011-ben készített felmérés arra is rámutatott, hogy maguk az Európai Unió dolgozói sem igazán hisznek az integrációban: a 231 megkérdezett eurokrata 43%-a szerint az utóbbi tíz évben az integráció negatívan vagy nagyon negatívan alakult. Ha valakiktől várni lehetne az EU iránti lelkesedést, akkor azok a brüsszeli dolgozók lennének - gondolhatnánk; ám csupán 22%-uk vélte úgy, hogy pozitívan vagy nagyon pozitívan alakult az integráció.18 A felsorolás tetszőlegesen folytatható lenne. További jele az EU válságának, hogy a részvétel az európai parlamenti választásokon 1979 óta stabilan csökken. Harminc éve még 55-60% körüli volt az érdeklődés, ám a legutóbbi, 2009-es választásokon már csak a polgárok 43%-a járult az urnákhoz. Mindez két dolog miatt is problematikus. Egyrészt azért, mert az EU az utóbbi években mind több szakpolitikai területen jóval több kompetenciát ragadott magához, ám a jelek szerint a polgárokat éppen most egyre kevésbé érdekli a sorsukról és jövőjükről fokozódó mértékben döntő brüsszeli politika. Másrészt az Európai Unió aktuális gazdasági válsága(i) miatt jelenleg „függetlenül attól, hogy a görög válságot sikerül-e elkerülni vagy túlélni, egy olyan konszenzus van kialakulóban, amely szerint az eurózónában nagyobb mértékű integrációra lesz szükség, tovább korlátozva a nemzeti kormányok szabadságát".19 Erre az egyre szorosabb integrációra azonban - mint láttuk - az európai választópolgároknak nincsen nagy étvágyuk. Ha a jelenlegi gazdasági válságra nagyobb politikai integrációval akar válaszolni az EU, akkor ezt - legalábbis hosszú távon - csak a választók által kapott politikai felhatalmazással teheti: „A rendszer gyengesége nem a kiadásokról és a gazdasági növekedés serkentéséről szól, hanem a legitimációról" - írta Ulrike Guérot és Thomas Klau, akik a European Council on Foreign Relations munkatársai.20 Más szóval, az Európai Unió növekvő demokráciadeficittel néz szembe, aminek az egyik oka a közvélemény csökkenő támogatása az integrációs projekt iránt. 2012. tél 169
