Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2012 (11. évfolyam)
2012 / 4. szám - ÚJ KIHÍVÁSOK A MAGYAR KÜLPOLITIKÁBAN - Hettyey András: Az Európai Unió bizalmi válsága, különös tekintettel a bővítéspolitikára
Hettyey András nem legitimizált (Mario Monti vezette) olasz és (Lukasz Papademosz vezette) görög technokrata kormány támogatottsága jóval nagyobb volt, mint a korábbi választott kormányoké.10 Megint mások úgy látják, hogy a jelenlegi gazdasági válság is azért alakult ki, mert a politika nem akarta vagy nem volt képes a kapitalizmus olykor felelőtlen és vad erőit kontrollálni. Ez a „piaci fundamentalizmus" végső soron a demokráciák működőképességét és fenntartását is veszélyezteti, és aláássa a már meglévő rendszereket.11 A politika internacionalizálódása és a globalizáció is egy másik tünete a demokrácia válságának. Különösen az Európai Unió esetében igaz az a megállapítás, hogy az adott országot érintő fontos döntések egyre nagyobb részét az állampolgároktól messze hozzák meg. „Ha nemzeti szuverenitási jogokat szupranacionális szervezeteknek kell átadnunk, akkor az állampolgárok garantált beleszólási joga egyre inkább elveszik. Ez nemcsak a demokrácia fokozatos leépítését jelenti, hanem szükségszerűen az állami politika maradékával történő azonosulás hiányához is vezet"12 - állapította meg Werner T. Bauer. Talán ebből a rövid felsorolásból is látható, hogy az európai demokráciák maguk is sok szempontból válságban vannak. Az Európai Unió bizalmi válsága Ezeken túlmenően azonban egyre több jel mutat arra, hogy az Európai Unió intézményként is válságban van.13 Ennek talán legkirívóbb jele, hogy már az EU politikai vezetői sem félik ezt bevallani: az Európai Bizottság elnöke, Jósé Manuel Barroso 2011 szeptemberében tartott évértékelő beszédében például kijelentette: „Őszintének és teljesen világosnak kell lennünk az Unió helyzetével kapcsolatos elemzésünk során. Úgy hiszem, napjainkban az Európai Unió történetének legnagyobb kihívásával nézünk szembe. Pénzügyi, gazdasági és társadalmi válságról van szó. Ám [az] ugyanakkor bizalmi válságba is torkollott. Megingott a bizalom a vezetőinkben, általában Európában, valamint abban, hogy képesek vagyunk megtalálni a kivezető utat."14 A drámai szavak jogosak, hiszen egy sor felmérés mutatja, hogy az embereknek az integrációs projektbe vetett bizalma megingott. Néhány kiragadott, friss példa: a német Allensbach kutatóintézet kérdésére, hogy bíznak-e az Európai Unióban, 2002-ben még a megkérdezettek 49%-a igennel és 40%-a nemmel válaszolt. Ez az arány azóta évről évre romlott: 2011 augusztusára már csak 24% bízott az Unióban és 65%- nem. A Századvég felmérése szerint „a magyar választópolgárok körében az Európai Unió és Magyarország uniós tagságának megítélése kedvezőtlenül alakul. A megkérdezettek többsége elutasítóan nyilatkozik hazánk és az Unió közötti együttműködés és integráció további erősítéséről. A 2012. január közepén készített felmérés szerint a lakosság 49 százaléka véli Magyarország számára előnyösnek hazánk EU-s tagságát, 38% inkább hátrányosnak tartja azt, további 13 százalék nem tudja megítélni a tagság előnyös vagy 168 Külügyi Szemle
