Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2012 (11. évfolyam)
2012 / 4. szám - ÚJ KIHÍVÁSOK A MAGYAR KÜLPOLITIKÁBAN - Pap Norbert: A magyar Balkán-politika kihívásai
Pap Norbert Atlantizmus Magyarország méretének megítélése a keleti blokk összeomlását követően sajátos változáson ment keresztül. Bár egyetlen négyzetcentimétert sem változott területe, a környező szintetikus államok (Csehszlovákia, Jugoszlávia, Szovjetunió) széthullásával kis államból a régió egyik közepes méretű államává emelkedett. A térségbeli - helyenként háborús, polgárháborús eseményekig sodródó - államokhoz képest a nyugalom és kiszámíthatóság szigete maradt a közelmúltig.12 Az Európában hagyományos kelet-nyugati szembenállásban az ország szövetségi elkötelezettsége világos, határozottan atlantista (EU, NATO). Ez nem jelenti azt, hogy ne jelennének meg időnként az amerikai (és brit) kezdeményezésekkel szemben akár össztársadalmi ellenérzések is.13 Ugyanakkor jelentkeztek posztkommunista magyar gazdasági és politikai érdekcsoportok is, amelyek az orosz orientációban érdekeltek. Ez az elmúlt években az energiapolitika, energiabiztonság vonatkozásában plasztikusan mutatkozott meg. A magyar haderő kisebb katonai alakulatok küldésével részt vett a Balkán több „forró" pontján a békefenntartás folyamataiban (Bosznia, Koszovó), továbbá stratégiai jelentőségű támaszpontot nyújtott az amerikai haderőnek a balkáni konfliktusok idején (Taszár). Energiapolitika Magyarország mai méreténél fogva túl kicsi ahhoz, hogy önálló tényező legyen a geopolitikai játszmákban, és csak ritkán alakult ki olyan szituáció, amikor a nemzetközi figyelem gyújtópontjába került. Ilyen volt az 1956-os forradalom és szabadságharc, amelyben elszigetelten, a szélesebb geopolitikai helyzetet nem értve küzdöttünk, vagy az 1989-es határnyitás, amely a kelet-közép-európai rendszerváltozásokhoz vezetett, de mindkét esetben a „tömblogika" érvényesült. Nem alakulhattak másképpen a folyamatok, mint amit a geopolitikai egyensúly állása a tágabb térségnek megszabott. Napjainkban az energiabiztonság, a gázvezetékek, elosztórendszerek, tárolókapacitások problémái tűnnek olyannak, amelyek felvetik az alakítás-alkalmazkodás dilemmáját. Vélhetően ebben az esetben is valamilyen tömblogika fog érvényesülni, a geopolitikai egyensúlyok figyelembe vételével, de számunkra most sem mellékes, hogy milyen kimenetellel. Jelenleg elsődleges nemzeti érdekünk, hogy a különböző energetikai rendszereket uraló csoportok Magyarországot stratégiai jelentőségű játékosnak tekintsék, és az energiaellátási biztonságunk fennmaradjon. Az energetikai együttműködésnek is vannak regionális jellemzői; a balkáni térség ezen a téren is fontos szerepet játszik: gondoljunk akár a Nabucco, akár a Déli Áramlat vezetékre. 158 Külügyi Szemle
