Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2012 (11. évfolyam)
2012 / 4. szám - ÚJ KIHÍVÁSOK A MAGYAR KÜLPOLITIKÁBAN - Pap Norbert: A magyar Balkán-politika kihívásai
A magyar Balkán-politika kihívásai Duna-politika A Duna mint közlekedési, innovációs és szimbolikus folyosó, nemcsak Európa középső, német kultúrájú területeivel köt össze bennünket, hanem déli irányban is meghatározó jelentőségű volt évszázadokon át. A Balkán északi peremén a Fekete-tengerig folyó Duna a magyar külpolitikai gondolkodásba elsősorban Széchenyi István munkássága révén került be. Hajózhatósága biztosításáért egykor nagy áldozatokat hoztunk, és sokáig prioritás is maradt a gondolkodásunkban. A hajózás jelentősége ma már nem ugyanaz, mint egykoron, de az Európai Unióban erőfeszítéseket tesznek a teherszállítás feltételeinek javításáért. Az EU számára a 2004-es és a 2007-es csatlakozások nyomán a Duna felértékelődött. A klímaváltozás hatásai, a környezeti veszélyforrások, a növekvő édesvízigény ugyancsak ráirányítják a figyelmet a folyóra és vízrendszerére. A magyar EU-elnökség időszakában fogadta el az Európai Bizottság a Duna régiójának makrorégiós stratégiáját. Magyarországnak a Duna-stratégia adta keretek között is végig kell gondolnia balkáni érdekeit és az elkövetkező évekre vonatkozó politikáját. Ugyanakkor a magyar szerepvállalással kapcsolatos véleménykülönbségek nem a rendszerváltozás óta eltelt két évtizedben, hanem hosszabb idő alatt, tartósan érvényesülő belső és külső hatások következtében alakultak ki. Célszerűnek tartjuk a Balkán vonatkozásában figyelembe venni a tágabb környezet, elsősorban a dél-európai, mediterrán térség folyamatait, változó szerepét is. Melyek azok a tartós elemek a külső környezetünkben, továbbá a külvilágot érintő magyar gondolkodásban, amelyek a külpolitikai céljainkat, mozgásterünket formálják, meghatározzák? Magyarország kiilkapcsolatainak politikai földrajzi kérdései, hatásuk a balkáni relációkra A magyar partikularitás A magyar értelmiségen belül időről időre fellángol a vita az európaiság, illetve a magyarság európai helye kapcsán. Budapest földrajzi helyzetét tekintve Európa legészakibb pontjától, a Nordkaptól 2400, a legnyugatabbitól, a Cabo da Rocától (Szikla-fok) 2500, az Uraitól mintegy 2700, a kontinens legdélebbi csücskétől, a Téneron-foktól viszont csupán 1300 km távolságra fekszik. Ezekből az adatokból látható, hogy hazánk Európa középső területének déli részén helyezkedik el. A vita nem is a fizikai távolságok, hanem egyrészt a magyar partikularitás, másrészt a „relatív helyünk" kérdése körül forog. A partikularitásról folyó vita az etnogenezishez kapcsolódik és azt tárgyalja, hogy a keleti eredetű honfoglaló magyarság - mely már vándorlásai idején is nagyon különböző etnikai csoportokat olvasztott magába - a letelepedést követően számos - mai szóval - migránst fogadott be („csatlakozott" 2012. tél 153
