Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2012 (11. évfolyam)
2012 / 4. szám - ÚJ KIHÍVÁSOK A MAGYAR KÜLPOLITIKÁBAN - Pap Norbert: A magyar Balkán-politika kihívásai
Pap Norbert keleti népeket, valamint nyugati „vendégnépeket"), és így fejlődött a mai antropológiai és kulturális népközösséggé. A honfoglalást megelőző időszakból megőrizte finnugor nyelvét, népi kultúráját és az arra rakódó sztyeppéi török hatásokat. Ezzel szigetszerű helyzetbe került a környező indoeurópai (főleg szláv) nyelvi tengerben. A nyelvi partikularitásunk fő külpolitikai következménye, hogy a magyarok az idegennyelv-tudásbeli hiányosságok miatt igen kevéssé integrálódtak a globalizált világba, kevéssé ismerik és értik annak eseményeit. A tőlünk délre-délkeletre fekvő térségekben másságunkat hol pozitív, hol negatív összefüggésekben emlegetik, vagyis érzékelik. A török-magyar viszonylatban a kapcsolatok kimondottan pozitív, barátságos töltésének ezen ősi kulturális rétegeknek fontos szerepük van. A szintén jó, problémamentes bolgár-magyar, bosnyák-magyar és albán-magyar viszonylatban a középkori közös történelem eseményeire nyúlnak vissza a gyökerek. A szomszédsági kapcsolatok a szerb-magyar, valamint a horvát-magyar viszonylatban sokkal ellentmondásosabbak, de inkább a 19-20. században történtek miatt. Térközösség és szomszédságpolitika A „hely" kérdése röviden a térközösségé, tehát az, hogy Magyarország az európai népek között melyekkel éljen együttműködésben, illetve milyen szerepet töltsön be alapvetően a Kelet-Nyugat relációjában (lásd: a Nyugat védőbástyája, Kompország, a legnyugatibb Kelet, a legkeletibb Nyugat stb.). Ebben a kérdésben a pozitív töltetű konszenzust leginkább a közép-európai népek közösségébe való tartozás jelentette. Amíg azonban az államszocialista korszakban ez egy - a szovjet birodalom jóval nehezebb körülmények közt élő térségeihez képest - minőségi kategóriát jelentett, addig a Szovjetunió megszűnését követően ez a jelentés eltűnt. A megcélzott közösség az 1990-es években az Európai Unió lett, s ez a vágy aztán 2004-ben be is teljesült. A térközösséget pozitív módon megalapozhatná, illetve részben meg is alapozza az Osztrák-Magyar Monarchia időszakának együttélése, a dualizmus korának pozitív tapasztalata. Sajnos azonban, ennek az időszaknak a megítélése ellentmondásos: a térség jelenlegi román és szláv államainak kialakulása a Monarchia rovására történt, állam- alapító elitjeik zöme ellenséges érzelmeket táplált iránta. Az újra- és újraéledő kisnemzeti nacionalizmusok a közös alapokat támadják. Az egységes Közép-Európa gondolatának, az együttműködésnek azonban mindenhol van több-kevesebb, főleg liberális hátterű értelmiségi bázisa. A térközösség kérdését ma is nehézzé teszik a térségbeli államokkal kialakított viszonyt megterhelő történelmi sérelmek és érdekellentétek. A szomszéd államokhoz fűződő viszonyt folyamatosan megterhelik az ott élő magyar kisebbségekkel kapcsolatos konfliktusok (lásd: a magyarok elleni támadások Szerbiában, a restitúciós ügyek, a magyarigazolvány, a kettős állampolgárság kérdése, a nyelvhasználati viták, stb.). 154 Külügyi Szemle
