Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2012 (11. évfolyam)
2012 / 1. szám - AZ "ARAB TAVASZ" ÉRTELMEZÉSI KERETEI - Maróth Miklós: Az "arab tavasz"
Az „arab tavasz és engedelmeskedjetek a Küldöttnek, és azoknak, akik közületek jogosultak a parancsolásra." Azaz a hívő a törvényes muzulmán uralkodónak föltétien engedelmességgel tartozik. Ez magyarázza azt a körülményt, miért figyelhetjük meg azt, hogy klasszikus értelemben vett forradalom az iszlám világában, történelmi távlatokban vizsgálva a kérdést, szinte nem is volt, összehasonlítva az európai hagyománnyal és történelemmel. Európában például már az ókortól fogva létezett és elismert volt a zsarnokölés hagyománya. Erről a lehetőségről még a skolasztikus filozófiának olyan kiemelkedő képviselői is elismerőleg írtak, mint John of Salisbury, aki egyébként eleinte Becket Tamás titkáraként működött, de végül chartres-i püspökként halt meg. A Polycraticus című, államtanát tartalmazó művében azt a véleményt képviseli, hogy az uralkodó tekintélye ugyan az Istentől van, de az uralkodó az igazságosságot (aecjuitas) nem tévesztheti szem elől. Ha hatalmával visszaél, akkor a népnek joga, sőt kötelessége őt megölni.3 Márpedig korunk egyetlen arab vezetőjével szemben sem lehetett megfogalmazni azt a vádat, miszerint nem az iszlám vallási törvényeinek érvényesülését védte volna. Ugyanakkor a hagyományban (a szúrnál. - a Próféta és társai cselekedeteit - tartalmazó hadíszok - hagyományok - egyikében) a következő, Mohamedtől származó szavakat olvashatjuk: „Utánam vezetni fognak benneteket uralkodók; a jámbor vezetni fog benneteket jámborságával, a züllött vezetni fog benneteket a maga züllöttségével. Hallgassatok rájuk és engedelmeskedjetek nekik mindenben, ami összhangban áll az igazsággal. Ha helyesen járnak el, az nekik és nektek [szolgál a javatokra]. Ha rosszul járnak el, akkor az nektek [válik a javatokra] és nekik [szolgál a kárukra]."4 A szöveg tehát azt mondja, hogy az uralkodónak mindaddig, amíg az az igazság - azaz az iszlám - útjáról le nem tér, minden körülmények között engedelmeskedni kell. Ha jámbor, azaz megtartja a vallás parancsait, akkor uralma hasznos lesz alattvalóinak, mert boldogok lesznek; és hasznos lesz neki is, mert megkapja a túlvilágon a jutalmát. Ha viszont züllött, akkor alattvalóinak hasznos lesz, mert nyugodtan élhetnek az iszlám normái szerint, de neki magának káros lesz, mert megkapja büntetését a túlvilágon.5 Ezt a hadíszt egészíti ki egy másik, amely szerint Mohamed azt mondta, hogy jobb negyven évig egy zsarnok, mint egy óráig vezető nélkül lenni. Ezek a mondatok együttesen egyrészt arról tanúskodnak, hogy az iszlám normái szerint elfogadhatatlan a zsarnok megölése. (Márpedig ez könnyen lehet a forradalom része. Elég itt a francia forradalomra gondolnunk, amely nemcsak általában a nemesek üldözésével, hanem - kiemelt helyen - a királyi család kivégzésével is járt.) Ezzel szemben az iszlámban a zsarnok megbüntetése Allah feladata, nem az embereké. Másrészt az iszlámban uralkodó elképzelés szerint nincs fenyegetőbb veszély a politikai közösségre nézve, mint az anarchia és a vele járó fejetlenség. Ennek az állapotnak az elkerülése az egyik legfőbb feladat, elannyira, hogy inkább ki kell bírni egy nyilvánvalóan igazságtalan és önkényeskedő vezetőt, amennyiben az az emberek számára 2012. tavasz 7