Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2012 (11. évfolyam)
2012 / 4. szám - TÖRTÉNELMI VISSZATEKINTÉS - Pritz Pál: 20. századi szomszédaink - némi történeti visszapillantással
20. századi szomszédaink hanem Német-Ausztria volt a hivatalos neve. Az elnevezés pedig híven kifejezte azt a tényt, hogy az államalakulat lakói nem sok reményt fűztek az önálló, egészséges állami lét jövőjéhez. Sokkal inkább bíztak a nagy testvérrel való egyesülésben, amely elé annak idején - hitték - „csak" a győztes hatalmak emeltek (történelmi távlatból jól láthatóan) csupán pillanatnyilag legyőzhetetlennek gondolt sorompót. Az Anschluss- gondolatnak a húszas években tehát a polgári demokrácia, a szociáldemokrácia hívei adták a bázist. Aztán az 1938-ban megvalósult egyesülést ezek az erők már sarkosan, ám nem sok erővel, ellenezték. Akinek kétségei vannak e tekintetben, annak érdemes akár csak futó pillantást vetnie Adolf Hitler bécsi bevonulásának képsoraira. Az osztrák belpolitikai életet ez a szembefeszülés az 1934. júniusi polgárháborús pillanatig hevítette, hogy azután az 1945-ös összeomlás utáni, kereken évtizednyi függetlenség nélküli állami lét - s közben annak a múltnak a feldolgozása, amelyben a Hitler által megszállt Európában a kedélyesnek gondolt osztrák polgárok egészen vér- fagyasztó módon, s számarányukat alaposan túlreprezentálva töltöttek be megszálló funkciót - vezessen el a demokratikus tartalmú osztrák nemzettudat 1955 utáni megszületéséhez és mind komolyabb megizmosodásához. * Nekünk tehát olyan szomszédunk van nyugaton, akivel a viszonyunk alaposan megváltozott. Nincs hely a részletezéshez, de éppen elegendő utalni a gazdasági-társadalmi fejlődés széttartó alaptényeire. Nevezetesen arra, hogy míg a dualista korszakban a lemaradottságunkból sok mindent ledolgoztunk, és még - minden téves elgondolással szemben - a két háború közötti korszakban is e tekintetben elég jól álltunk, addig 1945 óta a különbség állandóan növekszik.7 Ez a helyzet azonban nemhogy nem vezetett a jószomszédi viszony aláásásához, hanem inkább a magyar társadalom számára egészében inspirálóan hat. Az 1955-ben megszületett örökös semlegességi státusz nem akadályozta meg Ausztriát, hogy gazdaságilag és politikailag a fejlettebb Nyugatnak, Nyugat-Európának legyen a része. Egyben végleg a mind messzibb múlt ködébe veszett Bécsnek az európai politikában, s egyben a németségen belül vitt kiemelkedő szerepe. * A Szent István-i birodalom nacionalizmusa Janus-arcú volt. Béccsel szemben a panasz- kodót, a kultúrnemzeti vonásait mutatta. Tehát hiányolta a nemzeti függetlenség teljességét, nem akarva tudomásul venni, hogy a föderatív berendezkedésnek óhatatlanul vannak a nemzeti függetlenséget csorbító következményei. Belügyeiben azonban oly mértékben élt a számára adott nagy mozgástérrel, hogy a nemzetiségekkel szemben az államnemzet koncepció alapján társalgóit. Ez ugyan (jóval) tágasabb jogokat adott az 2012. tél 127
