Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2012 (11. évfolyam)
2012 / 4. szám - TÖRTÉNELMI VISSZATEKINTÉS - Pritz Pál: 20. századi szomszédaink - némi történeti visszapillantással
Pritz Pál Bleyer Jakab 1933 decemberében elhunyt. Ám a korai halála előtti utolsó májusban a pesti magyar érzelmű egyetemi diákság már zajos tüntetésen fejezte ki politikájával szembeni nemtetszését, augusztusban pedig Gömbös Gyula kormányfő figyelmeztette négyszemközt keményen magyar hazája iránti kötelességére.5 A szepességi Gratz Gusztáv állagőrző liberálisként a Huszadik Század című folyóirat és a Társadalomtudományi Társaság egyik létrehozója, bő másfél évtizeddel később az Esterházy-kormány pénzügyminisztere volt. Az ellenforradalmi Magyarország bécsi követe volt, ám a jövőt valamiféle új szupranacionális alakzatban látva, aktívan segítette IV. Károly visszatérési kísérleteit. Ebből következőleg a Bethlen-kormány rövid időre fogságba vetette. A kudarc sem törte össze közéleti ambícióit, s 1924-ben élére állt a megalakuló Volksbildungsverein-nek, tehát a hazai németek művelődését segíteni hivatott egyletnek. Az egyesületet az a homokra épülő remény hajtotta, hogy a magyar és a német nacionalizmus összeegyeztethető. Közben a mértékadó magyar közvélemény (ismételjük) nem hitt az Új Hungáriában. A magyarországi németek öntudatosai pedig nem hittek a német-magyar tudat jövőjében. Az ördögi kör először, 1938-ban, a Volksbundot szülte meg, s az a Berlin erejéből megvalósult magyar területi revízió szárnyán akkora taglétszámú egyesületté vált, hogy árnyékában a hazai németeket a magyarság mellett megőrizni hivatott Hűségmozgalomnak csak tizedannyi tagot sikerült toboroznia. A visszacsapás azután olyan szörnyű lett, hogy az 1946-1947-ben végrehajtott kitelepítések nyomán itt maradt németség már halovány mása sem az addiginak. A magyar nemzettudat egyik legnagyobb gyengesége az egyébként kétségkívül létező értékek árnyékában tenyésző gyengeségeinkkel való szembenézés - nagyon finoman szólva - haloványsága. Ennek jegyében virágzik ma is (és bizonyára még nagyon sokáig) az ún. Potsdam-legenda. Ennek képviselői, hangoztatói a németek kitelepítésében megmutatkozó korabeli magyar akaratot szinte semminek látják/láttatják. Tehát az egész dicső történetet a nagyhatalmak számlájára írják.6 Mindebből következően, annak a buzgón terjesztett nézetnek, mely szerint a magyarországi németség hidat alkot a magyarság és a németség között, nagyjából annyi a reális alapja, mint amennyit a magyarországi németség léte, a magyar társadalomban betöltött szerepe nyom a latban. * A magyarság és szomszédjai témában e kérdés azért is igen sokat veszített a súlyából, mert a nyugati határainkon németül beszélő fontos szomszéd tudatában az azonosság németről osztrákra cserélődött az idők során. Vélhetőleg nem teljesen felesleges felidéznünk, hogy az 1918-ban az Osztrák- Magyar Monarchia romjain tőlünk nyugatra megszülető államnak nem Ausztria, 126 Külügyi Szemle
