Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2012 (11. évfolyam)
2012 / 4. szám - MAGYARORSZÁG ÉS SZOMSZÉDAI - Fedinec Csilla: Ukrajna helye Európában és a magyar-ukrán kapcsolatok két évtizede
Fedinec Csilla A magyar kormány sajnálatát fejezte ki a Juscsenko-kabinet távozása miatt, az Európai Unió Elnökségének Ukrajnáról kiadott nyilatkozatával megegyezően.37 Ugyanakkor korábban, 2000. december 14-én, éppen ennek a kormánynak a hivatali idejében, a Magyar Állandó Értekezlet III. ülésének záró nyilatkozatába bekerült az első komoly negatív kitétel a kárpátaljai magyarságot érintő vélt vagy valós fenyegetettségről: „Ukrajna oktatási miniszterének legutóbbi nyilatkozata aggodalomra ad okot a kárpátaljai magyar oktatási rendszer jövőjét illetően."38 Magyarországon pedig ugyancsak 2000-ig volt meg a lehetősége az ukrán állami nyelvvizsgának az Eötvös Loránd Tudomány- egyetemen. Az ezt követő több mint egy évtizedben, rövid megszakítással, csak a szűk területen használható katonai szaknyelv ismeretéből lehetett nyelvvizsgázni hazánkban39 - tegyük hozzá, hogy egy szomszédos, közel ötvenmilliós ország államnyelvéről beszélünk, és ahol egyébként a magyar kisebbség problémakatalógusának egyik alapvető eleme az államnyelvoktatással és -tudással kapcsolatos problémahalmaz. 2003. november 26-án - azután, hogy Ukrajnában az éhínség áldozatainak emléknapjává nyilvánították november 22-ét - a magyar Országgyűlés komoly gesztust tett azzal, hogy határozatban emlékezett meg az ukrajnai nagy éhínség 70. évfordulójáról, „népirtásnak", „mesterségesen és szándékosan előidézett éhínségnek" nevezve azt.40 Az ukrán törvényhozás csak a következő elnöki ciklusban, 2006. november 28-án foglalt állást, az éhínséget „az ukrán nép genocídiumának" nevezve.41 Ez vált a Kucsma utáni Juscsenko-időszak legfontosabb olyan témájává, amelyet a történelmi múltból emeltek ki. Ezt az állapotot az utána következő ciklus sem bolygatta, noha nyilvánosan lényegesen kevesebb szó esett róla, már nem tematizálta a politikai közbeszédet. A narancsos időszak A 2004 végén lezajlott elnökválasztással, vagyis az ún. „narancsos forradalommal" kapcsolatos alapvető ismeretünk az, hogy az ellenzéknek - a Mi Ukrajnánk és Julia Timosenko Blokkja - a nemzetközi közvélemény által is támogatott heves tiltakozására a második fordulót megismételték, és ez a tulajdonképpeni harmadik forduló az elcsaltnak minősített előzőnek az eredményét megfordította: az addigi miniszterelnökkel, Viktor Janukoviccsal szemben Viktor Juscsenko nyert. Azonban kevésbé ismert vagy emlegetett tény, hogy az eredményt az elnöki hatalommal kapcsolatos háttéralku is befolyásolta. Az ukrán parlament „csomagban", vagyis egyetlen szavazással döntött az államelnöki hatalom megkurtításáról és az államfőválasztás második fordulójának megismétléséről, megfelelően módosítva ehhez a választási törvényt. Vagyis a megválasztásra esélyes ellenzéki jelölt (Viktor Juscsenko), valamint az őt bel- és külföldről támogatók a választás »harmadik« körének törvényesítéséért cserébe beleegyeztek a soron következő elnök jövendő hatalmának mérséklésébe.42 110 Külügyi Szemle
