Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2012 (11. évfolyam)
2012 / 4. szám - MAGYARORSZÁG ÉS SZOMSZÉDAI - Fedinec Csilla: Ukrajna helye Európában és a magyar-ukrán kapcsolatok két évtizede
Ukrajna helye Európában 2000 februárjában, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség beregszászi közgyűlésén elmondott beszédében a következő prioritásokat fogalmazta meg: a kárpátaljai magyar intézmények megerősítése, a kárpátaljai magyar családok földhöz jutásának segítése, a gazdasági együttműködés területén a magyarországi vállalatok Ukrajna iránti érdeklődésének felkeltése. „Magyarország viszonya Ukrajnához különleges [...] Hogy ez így alakul, abban Önöknek kárpátaljai magyaroknak nagy szerepe van." Magyarország számára Ukrajna kiemelt partner. Magyarországnak hét szomszédja van, és a többi hat együttvéve sincs akkora, mint Ukrajna. Ez önmagában is indokolja, hogy a magyar állam a külpolitikájának alakításakor mindig saját helyet jelöljön meg az Ukrajnával való kapcsolatokra. Hiszek abban, hogy a világ olyan irányban fejlődik, amely világban az államközi kapcsolatok arra valók, hogy regionális szinten is erősítsék az együttműködést.31 Ennek kiemelkedő példája volt az ezredforduló körüli, súlyos következményekkel járó tiszai árvizekkel szembeni közös küzdelem. Németh Zsoltnak, a Külügyminisztérium politikai államtitkárának megfogalmazása szerint: „Jó volt látni az össz-nemzeti szolidaritásnak is a spontán megnyilvánulásait mind Magyarországon, mind a világ más tájain élő magyarok között; ehhez hasonlót csak az 1989-es romániai forradalom idején élhettünk meg."32 Az 1998-as, majd a 2001-es nagy tiszai árvizek kapcsán - amelyek rendkívül súlyosan érintették Ukrajna nyugati határ menti zónáját, földrajzi helyzetüknél fogva azon belül is elsősorban a magyarlakta területeket - 2001-től a magas szintű kétoldalú találkozók addigi helyszínei közé bekerültek kárpátaljai települések is, illetve azok összekapcsolódtak a kárpátaljai magyarokat érintő szimbolikus eseményekkel. A szimbolikus politizálás részének tekinthetjük azt is, hogy a kárpátaljai magyarok ügye megjelenik az ukrajnai országos politikában, főként a választási csatározásokhoz kötve.33 Az időszak kiemelt magyar lépése volt az ún. státustörvény (2001) megalkotása, amely - tekintettel éppen az alapszerződésre - nem okozott olyan diplomáciai bonyodalmakat a két ország között, mint történt az Románia, de különösen Szlovákia esetében. Oreszt Klimpus budapesti ukrán nagykövet kijelentette, hogy országa pozitívan és megértéssel viszonyul a törvényhez.34 A diplomáciai kapcsolatok felvételének 10. évfordulója kapcsán Anatolij Zlenko és Martonyi János külügyminiszter közös cikkben hangsúlyozta a két ország közti jó kapcsolatokat; Zlenko elsősorban Magyarország vízumpolitikáját emelte ki, Martonyi pedig azt, hogy országa külpolitikájában elsőrendű érdek elősegíteni Ukrajna kapcsolatát a NATO-val és az EU-val.35 A pozitív viszonyulás jogi hátterét Ukrajnában a nemzeti kisebbségekről szóló törvény (15., 17. cikkelyek), államközi, továbbá hivatalközi egyezmények, valamint a kormányközi vegyes bizottságok biztosították. Ukrajna elismerte, hogy az államközi kapcsolatokban és a magánérintkezésben is meg kell adni a lehetőséget a területén élő nemzetiségek és anyaországaik közötti kapcsolattartásra.36 2012. tél 109
