Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2012 (11. évfolyam)
2012 / 4. szám - MAGYARORSZÁG ÉS SZOMSZÉDAI - Fedinec Csilla: Ukrajna helye Európában és a magyar-ukrán kapcsolatok két évtizede
Fedinec Csilla Örményországban és a balti államokban a szabadság szelleme uralkodik [...] Ám a szabadság nem ugyanaz, mint a függetlenség. Az amerikaiak nem fogják támogatni azokat, akik függetlenségre törekednek azért, hogy az önkényt helyi despotizmussal váltsák fel. Nem fognak segíteni azoknak, akik etnikai gyűlöleten alapuló öngyilkos nacionalizmust propagálnak. Azokat fogjuk támogatni, akik demokráciát akarnak építeni [...].4 A szovjet tagköztársaságok közül elsőként Oroszország mondta ki függetlenségét 1990. június 12-én. Ezt többen követték, köztük július 16-án Ukrajna. 1990 decemberében azonban a Szovjetunió népképviselőinek IV. kongresszusa elutasította a tagköztársaságok által kinyilvánított függetlenséget, és a szövetségi szerződés megújítása mellett foglalt állást. 1991 márciusában a moszkvai Legfelsőbb Tanács határozatára országos népszavazást írtak ki arról, hogy fent kell-e tartani a Szovjetuniót. Ezzel párhuzamosan az ukrán parlament a tagköztársaság területén abban a kérdésben írt ki népszavazást, hogy a lakosság egyetért-e az 1990. július 16-i dokumentum tartalmával, miszerint Ukrajna független állam - de szovjet keretek között. A végeredmény ellentmondásos volt, hiszen az ukrajnai lakosság nagy többsége a Szovjetunió fenntartására és a sajátos ukrán függetlenségre is igent mondott. A helyzet másutt sem volt egyértelműbb: számos tagköztársaságban, így Észtországban, Lettországban, Litvániában, Grúziában, Örményországban és Moldovában nem is tartották meg a népszavazást.5 Ukrajnának így, sajátos módon, két függetlenségi nyilatkozata is van. Az 1990. július 16-án elfogadott, fent említett terjedelmes dokumentum - amelynek számos passzusa visszaköszönt az 1996-ban elfogadott, máig érvényes alkotmányban - olyan szuverén államról beszélt, amelyik ugyanakkor továbbra is a Szovjetunió része. A szovjet keretből való kitekintés: az ukrajnai törvények elsőbbségének kimondása, illetve a saját állampolgárság kinyilvánítása, párhuzamosan a szovjet megtartásával. A tényleges függetlenségi nyilatkozat az ukrán parlament által 1991. augusztus 24-én elfogadott rendelet, amely mindössze két mondatban fogalmazta meg, hogy Ukrajna független demokratikus állam, amelynek területén kizárólag a saját törvényei érvényesek.'1 A dokumentumot 1991. december 1-jén népszavazással is megerősítették. Ennek nyomán azonnal megindult a nemzetközi elismerés folyamata is, melyben vezető szerepet töltött be Magyarország. Az Egyesült Államok csak 1991. december 25-én ismerte el Ukrajnát, azon a napon, amikor Mihail Gorbacsov lemondott. Ukrajna függetlenségének haladéktalan elismerését az ország szempontjából nem lehet eléggé túlértékelni. George Bush, az USA elnöke és Mihail Gorbacsov szovjet elnök november 30-án, az ukrán függetlenségről szóló referendumot megelőző napon folytatott telefonbeszélgetéséből az derült ki, hogy az USA támogatni kívánja az ukrán nép azon szándékát, amit a referendumon kinyilvánít; hajlandó támogatni a függetlenségét, ha Ukrajna lehetővé teszi az atomfegyverek ellenőrzését, betartja 100 Külügyi Szemle