Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2012 (11. évfolyam)
2012 / 4. szám - MAGYARORSZÁG ÉS SZOMSZÉDAI - Illyés Gergely - Kántor Zoltán: Románia 1989 után
Románia 1989 után „kontrollált magánosítás" révén. Ez a zavaros gazdasági viszonyok és a nagy csődök időszaka, és a 200-300%-os hiperinfláció mellett a megélhetési kilátások is rendkívüli mértékben romlottak. A nemzetközi kapcsolatok szempontjából azonban akár sikeresnek is tekinthető ez az időszak: Väcäroiu miniszterelnök már 1993 elején aláírta a Románia és az Európa Tanács közötti társulási szerződést - a tagfelvételi eljárás előrehaladását azonban az ET sorozatosan a kisebbségi jogok biztosításától tette függővé. Végül szeptember 28-án az ET Közgyűlése - Magyarország tartózkodása mellett - tagjai közé fogadta Romániát, ám folyamatos ellenőrzést irányoztak elő a vállalt kötelezettségekkel, köztük a kisebbségi jogokkal, a nyelvhasználattal, az egyházi javak visszaszolgáltatásával és a nacionalizmus elleni fellépéssel kapcsolatban. A későbbi NATO-csatlakozás érdekében Románia 1994 januárjában belépett a Partnerség a Békéért programba, 1995. február 1-jén pedig az Európai Unió társult tagja lett. Csatlakozási kérelmét még abban az évben benyújtotta az EU-hoz, elkezdődött tehát a hosszú európai integrációs folyamat, amely a következő 12 évben az első számú külpolitikai prioritásként jelentkezett. A magyar-román kapcsolatok terén továbbra is a magyar fél tiltakozásaival találkozhatunk: 1993 áprilisában az Országgyűlés külügyi bizottsága levelet írt a bukaresti parlament külügyi bizottságának, amelyben Hargita és Kovászna megye román prefektusainak kinevezése ügyében körültekintőbb mérlegelésre kéri a román kormányt. 1993 szeptemberében Jeszenszky Géza magyar külügyminiszter hivatalos látogatásra Romániába érkezett, ahol a Theodor Mele§canu külügyminiszterrel és Nicolae Väcäroiu miniszterelnökkel folytatott tárgyalásait követően a kettős adóztatás megszüntetéséről és a kölcsönös beruházásvédelemről írt alá megállapodást. Mele§canu történelmi eseménynek nevezte a találkozót, amelyen szó volt a kisebbségekről is. Megállapodtak, hogy a jövőben szimpóziumokat szerveznek a kisebbségek státusáról. Érdekesség, hogy néhány nappal később Iliescu elnök Pozsonyban aláírta a románszlovák alapszerződést, amely arról szólt, hogy Románia és Szlovákia koordinálni kívánja nemzetiségi politikáját. Az 1994-es magyarországi választások után először Hárs Gábor, az MSZP nemzetközi titkárságának vezetője látogatott Bukarestbe, aki a román kormánnyal folytatott tárgyalásai mellett biztosította az RMDSZ vezetőit, hogy az új koalíció nem kíván visz- szalépni a romániai magyarság támogatásától. Ezt követően, 1994 júliusában Horn Gyula miniszterelnök a Parlamentben fogadta Markó Bélát, az RMDSZ elnökét. A felek egyetértettek abban, hogy a magyar-román alapszerződésben konkrét garanciák szerepeljenek a kisebbségi helyzet rendezésére vonatkozóan. Tabajdi Csaba államtitkár leszögezte, hogy amennyiben ez nem történik meg, a magyar fél eláll a szerződés megkötésétől. Ebben az időszakban sorozatosak voltak az egyeztetések a magyar kormány és az RMDSZ között. Látható volt, hogy a Szövetség a romániai kisebbségi helyzet rendezését várta az alapszerződés megkötésétől, amiből román jogi garanciákat szeretett 83 2012. tél
