Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2012 (11. évfolyam)
2012 / 4. szám - MAGYARORSZÁG ÉS SZOMSZÉDAI - Hamberger Judit: Új fejezet vagy fordulat a szlovák-magyar viszonyban?
Hamberger Judit nyelvhasználati jogaira és egyéb körülményeire vonatkozó törvények és szabályozások meghozatalát és alkalmazását - végeredményben mindegyik dokumentum az adott ország szuverén belügyének tekinti. Talán egy probléma sem adott annyira világos képet az Európai Unió és az EBESZ kisebbségvédelmének súlyáról és hatásfokáról, mint a szlovák államnyelvtörvény körüli nemzetközi „botrány". Tudjuk, hogy az EBESZ kisebbségügyi főbiztosa fontosabbnak tartotta, hogy a durván büntető, ravaszul félelmet keltő és egyértelműen asszimiláló szlovák államnyelvtörvény kérdésében a szlovák többséget védje az ott élő magyar kisebbséggel szemben. Azt is tudjuk, hogy az Európai Bizottság illetékes (román) biztosa véleményében a szlovák többségnek adott igazat. A Velencei Bizottság ajánlása, amely nem kötelező érvényű európai szintű dokumentum, a szlovák nyelvtörvény és a szlovákiai magyar kisebbség anyanyelvhasználatának viszonyában a szlovákoknak is ajánlott, javasolt tényleges módosítanivalókat, de - nem kötelező érvénye miatt - az is inkább csak írott malaszt maradt, lényeges gyakorlati változás nélkül. Bármelyik nemzetközi szervezetnek az ügyben készített dokumentuma - amellett, hogy valójában csak „ajánl" - minden esetben a két vitás fél egymás közötti megegyezésére bízza a probléma megoldását. A vegyes bizottságok esélyei a 2010-es kormányváltások után 2010 tavaszán nálunk, nyarán pedig Szlovákiában volt kormányváltás. 2010 júliusában a két új miniszterelnök, Orbán Viktor és Iveta Radicová abban egyezett meg Pozsonyban, a visegrádi négyek elnökségének szlovák átvételekor, hogy bilaterális kapcsolataikban nem fognak „átkiabálni a Dunán" hanem a vitás kérdéseket az erre hivatott, e célból létrehozott vegyes bizottságokra bízzák. A vegyes bizottságok iránti igényt az 1995. március 19-én Párizsban aláírt, 1996 áprilisában (a szlovák fél ratifikálása után) érvénybe lépett szlovák-magyar alapszerződés fektette le. Ez a szerződés nagy vonalakban szabályozza a hivatalos bilaterális kapcsolatokat (vagy inkább a problémák megoldására szolgáló kereteket). A viszonyra jellemző, hogy a vegyes bizottságok2 közül az első 1999-ben alakult meg, és ekkor kezdtek tárgyalni a két ország közötti vitás kérdésekről ezek keretében. Nehezen jöttek létre, és még nehezebben működtek, mert ülésekre ritkán került sor. Ennek oka a bizottságok személyi összetétele, amit a mindenkori kormányzatok határoznak meg. Ugyanis mindegyik élén egy szlovák és egy magyar társelnöknek kell állnia, akiket a kormányuk nevez ki. így minden kormányváltás alkalmával a bizottságok új társelnökökre várnak. Gyakori jelenség, hogy azért nem üléseznek, mert éppen vagy már nincs, vagy még nincs érvényes szlovák, illetve magyar elnök. Gyakran alkalmazott ürügy, hogy nincsenek (még) kinevezve a bizottság tagjai. Nehézkes és hiányos működésük másik oka, hogy eredményességük vagy hasznuk a kormányzó politikai elitek függvénye. Az üléseken született ajánlások, javaslatok megvalósítása az adott kormány kedvétől 60 Külügyi Szemle
