Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2012 (11. évfolyam)
2012 / 1. szám - AZ "ARAB TAVASZ" GEOPOLITIKÁJA - Rostoványi Zsolt: Az "arab tavasz" hatása a Közel-Kelet geopolitikai térképének újrarendeződésére
Az „arab tavasz" hatása szerepvállalását - s erőteljes Irán-ellenes retorikájával egyfajta „ellenforradalom" élére állt, garantálva az Öböl menti olajmonarchiák védelmét mindenféle belső megmozdulással vagy külső beavatkozással szemben. A szaúdi vezetés minden eszközzel védi hatalmát bármiféle, azt veszélyeztető belső vagy külső erővel szemben. Az arab tavasz eseményei arra késztették az uralkodó dinasztiát, hogy - támogatások formájában és egyéb módon - sok milliárd dollárt fordítson arra, hogy továbbra is biztosítsa (erősebben fogalmazva: „megvásárolja") a lakosság lojalitását.67 Amikor azonban a vezetés a szükségét érzi, erővel is fellép a belső ellenzéki megmozdulásokkal szemben, amelyek mindenekelőtt a keleti tartományokban élő síita lakosság körében tapasztalhatók. Taufík al-Amír síita vallási vezetőt például - aki a királyság alkotmányos monarchiává történő átalakítását sürgette - bebörtönözték. Katif tartományban 2011 közepétől szinte állandósultak a zavargások, 2012 elején több ezres megmozdulásokra került sor, amelyeken a tüntetők egyebek között az iszlám egység mellett szálltak síkra. A szaúdi belügyminisztérium „új terrorizmusnak" minősíti a felkeléseket, amelyeket „külföldről manipulálnak" (értsd: Irán áll a háttérben), s amelyre a szaúdi vezetés „vasököllel" csap le, akárcsak az al-Káidára.68 Mindez nyilvánvaló alkalmat szolgáltat Irán számára a szaúdi vezetés éles kritikájára. Ráadásul azzal vádolja a szaúdi rezsimet, hogy hatalmának védelme érdekében beavatkozik más országok - ti. Bahrein és Jemen - belügyeibe. Sokak szerint ugyanakkor az iráni rendszer az, amelyik ezt teszi: „aktívan destabilizálja Szaúd-Arábia szomszédjait, és növeli befolyását Szaúd-Arábia síita kisebbsége körében".69 Figyelemre méltó Szaúd-Arábiának a szíriai eseményekhez való hozzáállása. A szaúdi király - az arab országok közül elsőként - szokatlanul éles hangú nyilatkozatban ítélte el a szíriai vérengzést, és bejelentette a szaúdi nagykövet hazarendelését Damasz- kuszból, továbbá „gyors és átfogó" reformokat sürgetett.70 Szaúd-Arábia azóta is élen jár a szíriai felkelők támogatásában, immáron fegyverek szállításával is. Abdallah király rosszallását fejezte ki Medvegyev orosz elnöknek, amiért Oroszország nem egyeztetett az arab államokkal, mielőtt megvétózta az ENSZ BT Szíriát elítélő és Aszad elnököt lemondásra felszólító határozatát. A király szavai szerint Szaúd-Arábia „sohasem feledkezik meg vallási és morális kötelezettségeiről".71 A Szíriával kapcsolatos szaúdi lépések hátterében vélhetően nem a szíriai civil áldozatok iránt érzett részvét, hanem az iráni befolyás növekedésétől való félelem játszik meghatározó szerepet. A szíriai reformok sürgetése pedig meglehetősen furcsán hangzik egy olyan vezető szájából, aki maga is keményen fellép az országában a legkisebb megmozdulással szemben is, és aki katonákat küldött a bahreini felkelés leverésére, bevetette hadseregét Száleh jemeni elnök kormánycsapatai mellett az ottani síita felkelők ellen, befogadta a Tunéziából elűzött Zín al-Abidín Ben Ali elnököt, s akinek az egyik tanácsadója „megalázó látványosságnak" minősítette Mubárak volt egyiptomi elnök perét.72 2012. tavasz 61
