Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2012 (11. évfolyam)
2012 / 1. szám - AZ "ARAB TAVASZ" GEOPOLITIKÁJA - Rostoványi Zsolt: Az "arab tavasz" hatása a Közel-Kelet geopolitikai térképének újrarendeződésére
Az „arab tavasz" hatása juttatva szolidaritásukat, Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek pedig nyilatkozatot tett az ország védelmében. A média egy része úgy hivatkozott Nátek-Núri beszédére, mintha abban az szerepelt volna, hogy Bahrein valójában Irán egyik tartománya, illetve hogy Irán ténylegesen igényt tart Bahreinre. Egyesek a második öbölháborúval, illetve Irak Kuvait iránti történelmi igényével vontak párhuzamot. Az iráni külügyminisztérium szóvivője egy interjúban azonban kifejezésre juttatta, hogy hazája tiszteletben tartja Bahrein függetlenségét és szuverenitását.56 Az arab tavasz eseményei - különösen a Bahreinben történtek - nyomán az Perzsa-öböl arab monarchiái immáron határozott és egyértelmű figyelmeztetést küldtek Iránnak: a belügyeikbe történő bármiféle beavatkozása erőteljes válaszlépést von maga után. Először Szaúd-Arábia küldött egy mintegy ezerfős katonai kontingenst a bahreini kormány kérésére az országba, majd az Egyesült Arab Emírségek is „biztonsági erőkkel"57 támogatták. Mindez az Öböl Menti Együttműködési Tanács (GCC) katonai ereje, a Félszigeti Véderő (Peninsula Shield Force, röviden Peninsula Shield, arabul Diraa al-Dzsazíra) égisze alatt történt.58 Jóllehet az elsődleges okot a bahreini belső felkelés szolgáltatta, a Félszigeti Véderő főparancsnoka, Mutlak bin Szálim al-Azima tábornok úgy fogalmazott, hogy a beavatkozás fő célja „Bahrein alapvető stratégiai fontosságú katonai infrastruktúrájának védelme bármiféle külföldi beavatkozástól", továbbá a bahreini határok biztosítása, míg a helyi biztonsági erők a belbiztonság biztosításával voltak elfoglalva.59 A Bahreini Védelmi Erők főparancsnoka pedig, megköszönve a Félszigeti Véderők Bahrein védelme érdekében történt fellépését, azt hangsúlyozta, hogy az egységek addig állomásoznak az országban, amíg „fennáll a külföldi fenyegetés".60 A közvetlen beavatkozás felvállalásának ténye jelentős változást mutat a Perzsa-öböl menti monarchiák, elsősorban Szaúd-Arábia addigi, főként a diplomáciára irányuló, nagyrészt a háttérben zajló tevékenységében. A Félszigeti Véderők igénybevétele ugyanakkor jelzi az Öböl menti országok - mindenekelőtt Szaúd-Arábia - azon törekvését, hogy a bahreini beavatkozás ne intervenciónak tűnjön, hanem a GCC-országok olyan egységes lépésének, amely a térség biztonságának megőrzésére - és nem a bahreini (kisebbségi) uralkodó dinasztia védelmére - irányul, mégpedig az elfogadott közös célok alapján. A helyzet azonban meglehetősen ellentmondásos. A bahreini ellenzék ugyanis a beavatkozást „otromba megszállásnak" minősítette, vagyis külső agressziónak.61 Az iráni külügyminisztérium pedig azonnal elítélte és elfogadhatatlannak minősítette a „külföldi erők jelenlétét és beavatkozását Bahrein belügyeibe", ami csak tovább bonyolítja a helyzetet.62 Sokáig fennállt a veszély, hogy Irán az agressziónak minősített szaúdi intervenció hatására még inkább feljogosítva érzi magát a bahreini beavatkozásra. Az Öböl Menti Együttműködési Tanács rendkívüli ülésén mélységes aggodalmát fejezte ki „a GCC-országok belügyeibe történő és nemzetbiztonságuk ellen irányuló iráni beavatkozás folytatódása miatt", az 2012. tavasz 59
