Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2012 (11. évfolyam)

2012 / 1. szám - AZ "ARAB TAVASZ" GEOPOLITIKÁJA - Rostoványi Zsolt: Az "arab tavasz" hatása a Közel-Kelet geopolitikai térképének újrarendeződésére

Az „arab tavasz" hatása

A 21. századi („új") Közel-Kelet legfontosabb geopolitikai változásai:

• az Egyesült Államok pozícióinak rendkívüli megerősödése: az USA közvetlen jelenléte a régióban, „közel-keleti hatalommá" válása, összefüggésben a „tágabb Közel-Kelet" demokratizálásának grandiózus projektumával;

• a régió „posztarab" jellegének erősödése: az arab világ, az arab országok „leértékelődése", a régió súlypontjának elmozdulása az „arab centrum" felől a „nem arab periféria" felé, mindenekelőtt a „nem arab" Irán és Törökország „felértékelődése";

o Irán stratégiai szerepének rendkívüli megnövekedése, igazi regionális nagyhatalommá válása;

o a török külpolitika fokozatos átorientálódása Európa felől a Közel- Kelet felé;

o Egyiptom regionális súlyának csökkenése;

• a „síita ébredés": a síita öntudat erősödése, s ezzel párhuzamosan a Szaúd-Ará- bia vezette szunnita és az Irán vezette síita tömb („síita félhold") közötti vallásigeopolitikai törésvonal mélyülése.

Az arab tavasz által generált legfontosabb változások:

• az USA „kivárása", megkésett, követő módon történő, mondhatni, passzív reagálása az eseményekre, az Egyesült Államok közel-keleti pozícióinak gyengülése/ romlása;

• az amerikai politika csökkenő támogatottsága korábbi helyi szövetségesei részéről, részint azoknak az amerikai külpolitikától való önállósodási, „függetlenedési" törekvései, részint a kialakult bizonytalan helyzet, illetve az egyes kérdések megítélése terén kialakult ellentétek miatt;

• Oroszország aktív közel-keleti jelenléte, a nyugati befolyás csökkentésére és az orosz érdekek érvényesítésére irányuló törekvése;

• Irán pozícióinak gyengülése, repedések a „síita félholdon", szunnita arab „ellen- támadás";

• „új arabizmus", „kiberforradalom", az arab politikai kultúra változása, az arab öntudat erősödése;

• a török politikai vezetés további aktivizálódása a Közel-Keleten, Törökország mint „felemelkedő csillag a Közel-Kelet egén"2;

• Izrael defenzívába szorulása (erősödő amerikai-izraeli polémia, a fő arab szövetséges, Mubárak elveszítése, Izrael elleni török diplomáciai offenzíva, iszlamista térnyerés, iráni fenyegetés);

• az arab tavaszt nem „arab nyár" hanem „iszlamista tél" követte;

• több állam (Jemen, Líbia, Szíria) esetében is polgárháborús helyzet, a „bukott állammá" válás veszélye áll fenn.

2012. tavasz

45