Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2012 (11. évfolyam)
2012 / 1. szám - AZ "ARAB TAVASZ" ÉRTELMEZÉSI KERETEI - Tüske László: Az alattvaló és az állampolgár - Szempontok az "arab tavasz" egyiptomi fejleményeinek értelmezéséhez
Tüske László miközben a választások is közeledtek. A dokumentum legkritikusabb tételei a hadsereg szerepét kívánták volna alkotmányfölötti elvben rögzíteni. Ali al-Szelmi kilencedik tétele23 a fegyveres erőket az „alkotmányosság őreként" jelölte meg, és kikötötte, hogy a fegyveres erők költségvetését csak a FELT tárgyalhatja meg, azon kívül más nem ismerheti a részleteit. Az éves állami költségvetésben egyetlen sorként szerepelhet. A tétel azt is kikötötte, hogy a FELT-nek minden olyan törvénnyel kapcsolatban, amely érinti a fegyveres erőket, vétójoga lenne, még hadüzenet esetében is. A dokumentumból első olvasatra látszott, hogy a hadsereg az átmeneti időszak lehetőségeivel élve, jogi úton szeretné megszilárdítani a pozícióját. Politikai és gazdasági értelemben egyaránt. Ez pedig világossá tette, hogy a katonák nem akarják kiadni a kezükből a hatalmat mindaddig, amíg saját helyzetüket megnyugtató módon nem szilárdították meg. A hadsereg szerepével kapcsolatos nézetek azonban időközben módosultak: míg az 1971-es alkotmány szerint a hadsereg a nép része (s ez 2011 januárjában „a hadsereg a nép keze" jelszóban kifejezésre is jutott), addig 2011 őszén már azt követelték a Tahrír téri tüntetők, hogy a hadsereg minél előbb adja át a hatalmat a civileknek. További elemek is azt a benyomást erősítették meg, hogy a katonaság a „politika előtti elvek" koncepcióját saját érdekei szerint fogalmazta meg, s ezzel mind az elvek, mind pedig a katonaság lelepleződött, bizonyos értelemben a hitelét vesztette. 2012 januárjában újra jelentkezett az al-Azhar, és újabb dokumentumban foglalta össze az alapvető jogok azharita értelmezését.24 Az al-Azhar sejkjének, Ahmad al- Tajjibnak a nevével jegyzett dokumentum négy alapvető szabadságjogot tárgyal: 1. a vallás szabadsága; 2. a vélemény- és a szólásszabadság; 3. a tudományos kutatás szabadsága és 4. a művészi és irodalmi alkotás szabadsága. Ahmad al-Tajjib olyan elvek melletti kiállást képvisel, amelyek rendkívül ismerősen csengenek a nyugati politikai kultúra képviselői számára, és mindezeket a felkészült tudós erudíciójával, az iszlám vallástudományok oldaláról fogalmazza meg. A szöveg tematikájában, érvelésében és politikai elkötelezettségében folytatja a korábbi „al-Azhar-dokumentum" kompromisz- szumot kereső, de a vallástudományok módszerét követő irányvonalát. Nyilvánvaló, hogy a dokumentum és fogadtatásának részletes elemzése a jelenlegi egyiptomi intellektuális élet feszültségeinek megértése szempontjából önmagában is érdekes lehet. Most azonban - összefoglalóan - csupán azt szeretném hangsúlyozni, hogy az egyiptomi forradalom átmeneti szakaszában formálódó új közmegegyezés etikai elemei dokumentálható módon jelen vannak a közbeszédben, s adott esetben uralják is azt. S bár a politikai erők - teljesen érthető módon - saját érdekeik szolgálatába kívánják állítani őket, értékjellegük leleplezi a manipulációra készülőket, mert mind a vallás, mind Egyiptom olyan értékekké váltak, amelyek az állampolgár kompetenciájába tartoznak immár. 40 Külügyi Szemle
