Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2012 (11. évfolyam)
2012 / 1. szám - AZ "ARAB TAVASZ" ÉRTELMEZÉSI KERETEI - Tüske László: Az alattvaló és az állampolgár - Szempontok az "arab tavasz" egyiptomi fejleményeinek értelmezéséhez
Az alattvaló és az állampolgár Az új közmegegyezés felé Az ország vezetéséért felelősséget vállaló erők a katonai hatalomátvétel és a demokratikus átmenet jogszerűségét több, egymást követő intézkedéssel biztosították. Az alkotmányos válság (vállaltan) ideiglenes kezelésében azonban legalább annyi szerepet kapott a politikai helyzet, mint a szakszerűség. Már a kezdetektől fogva két szinten mozogtak a jogi megfontolások: egyrészt a rövid távúnak becsült átmenet közvetlen napi eseményei befolyásolásához kellett törvényes felhatalmazást szerezni, másrészt pedig olyan elveket kellett megfogalmazni és alkalmazni ezen intézkedések során is, amelyek az egyiptomi arab nemzetállam alkotmányának - alaptörvényének - megteremtése irányába mutattak. Miközben a parlamenti választás és annak jogi szabályozása volt napirenden, a különböző politikai erők már az új közmegegyezés tartalmát próbálták ellenfeleikkel - és végső soron az egész egyiptomi társadalommal - megvitatni, a politikai diskurzus tárgyává tenni. 2011 második felében több kísérlet történt arra, hogy az alkotmány fölötti elvekben (al-mabádifaukal-duszturijja) megállapodás szülessen a politikai pártok között. A kísérletek, ahogy megjelentek, rendre el is buktak, mert a Muszlim Testvérek magát az eljárást nem tartották demokratikusnak. Azzal érveltek, hogy az ilyen, politikai pártok közötti megállapodás valójában a Mubárak-rezsim módszereit idézi fel, ezért vállalhatatlan. A következőkben néhány kísérlet vagy javaslat tartalmát foglaljuk össze. Ismert, hogy a katonai hatalomátvétel után felfüggesztették az 1971-es alkotmányt, majd egy referendummal 2011 márciusában módosították ennek bizonyos rendelkezéseit. A módosításokat azonban a Fegyveres Erők Legfelsőbb Tanácsa arra használta fel, hogy saját politikai szerepének erősítése érdekében egy „ideiglenes alkotmányt" adjon ki. Ez a - nyilvánosság kizárásával készült - „Alkotmányos Nyilatkozat" 2011. március 30-án jelent meg. A hatvanhárom cikkelyből álló nyilatkozat a többször módosított 1971-es alaptörvényre támaszkodik, annak több elemét átvette, egyes részeit a történelmi helyzetnek megfelelően módosította (pl. a pártalapítás körülményeinek szabályozásában), de hosszú távon a legfontosabb rendelkezésként a Fegyveres Erők Legfelsőbb Tanácsa politikai szerepvállalásának adott jogi alapot. Továbbá - elvileg legalábbis - megteremtette a hadsereg nyílt politikai szerepvállalásának hosszú távon érvényesíthető törvényességét. Másfelől, az intézményes iszlám képviseletét ellátó al-Azhar - amely a januári eseményekhez hivatalosan csak némi fáziskéséssel csatlakozott, miközben az azharita vallástudósok egy csoportja már a kezdetekkor részt vett a Tahrír téri tüntetésekben - 2011 júniusában egy olyan tanácskozást hívott össze, amelyre az ország jelentős vallástudósai mellett meghívták a kopt keresztények képviselőit és a szekuláris értelmiségieket is. A tanácskozás Egyiptom jövőjének kérdéseivel foglalkozott, és eredményeit az ún. „al-Azhar-dokumentumban" (vaszíkat al-azhar)22 foglalták össze. A kiadvány - a 2011. 2012. tavasz 37
