Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2012 (11. évfolyam)
2012 / 1. szám - AZ "ARAB TAVASZ" ÉRTELMEZÉSI KERETEI - Tüske László: Az alattvaló és az állampolgár - Szempontok az "arab tavasz" egyiptomi fejleményeinek értelmezéséhez
Tüske László az autokratikus politikai berendezkedés íratlan játékszabályait. Fontos és mindenki által jól ismert szabályok voltak ezek, s azt fogalmazták meg, hogy az Arab Szocialista Unió utódjának, a Nemzeti Demokrata Pártnak a dominanciáját senki sem vonhatja kétségbe. A kétezres évekig érvényben volt az is, hogy az elnöki hivatal betöltése nem lehet politikai versengés tárgya.20 Ismeretes, hogy az ellenzéki pártok Mubárak harmadik ciklusában megtagadták a hűségesküt, de ez már nem segített a helyzetükön: az ország figyelmét nem tudták a tevékenységükre irányítani. Időközben pedig a politikai palettán újabb és újabb pártalakulatok jöttek létre, amelyek tovább forgácsolták a politikai szempontból számításba vehető tömegeket, s végül ismét csak jelentéktelen szerveződésekké váltak. A 2010-es választáson súlyos vereséget szenvedtek ők is - s köztük a liberális Vafd Párt, illetve a baloldalinak számító Tagammu. Programjukban, gazdasági és politikai nézeteikben szekuláris pártalakulatok ezek, amelyek eleve szűk szavazóbázissal rendelkeztek, s így a 2011/2012-es parlamenti választásokon elszenvedett vereségük gyakorlatilag előre kódolt volt. Helyzetük több szempontból is fölöttébb bizonytalanná vált. Először, mert ideológiájuk nyugatos vonásai és mindenekelőtt szekuláris nézeteik a nyugati világ értékrendjéhez közelítik őket. Másrészt, mert a Mubárak-rezsimmel folytatott küzdelmek és a pillanatnyi helyzetben kialkudott egykori kompromisszumok többé-kevésbé kompromittálták vezetőiket. így a vallásos meggyőződéstől uralt politikai térben az a veszély fenyegetheti őket, hogy az eredeti muszlim politizálással szemben idegen értékek képviselőiként azonosítják őket. Az al-Azhar és a hivatalos/intézményes iszlám A tradicionális politikai kultúra képviselői között kell beszélni az egyiptomi „hivatalos" iszlám intézményeinek és elsősorban a szunnita vallástudomány fellegvárának számító, nagy tekintélyű felsőoktatási központ, az al-Azhar szerepéről. Az al-Azhar az iszlám spiritualitás őrzője és képviselője, a realitásokat messzemenően figyelembe vevő, tudós és gyakorlati oktatóintézmény, melynek hatása messze túlterjed az állami mecseteken, hiszen az azharita végzettségnek mindig is értéke és tekintélye volt. Ma is a nemzetközi figyelem középpontjában áll, hivatalos testületéinek állásfoglalása igazodási pontnak számít. Az al-Azhar legújabb története is a Nasszer alatti átalakulásokkal vette kezdetét. 1955-ben felszámolták a vallásjogi sflrábíróságokat, majd államosították a vallási alapítványokat (aukáf), s ezzel megszüntették az intézmény gazdasági alapjait. Költségvetését az állam biztosította; 1961-ben állami kézbe vették és több fakultással bővítették, így formálisan is állami intézménnyé, a mindenkori politikai hatalomtól függő entitássá változtatták, melynek vezetőit a köztársaság elnöke nevezte ki. Egyes megfigyelők szerint a kinevezés előfeltételei közé került utóbb az is, hogy - a többi állami hivatalhoz 34 Külügyi Szemle
