Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2012 (11. évfolyam)
2012 / 1. szám - AZ "ARAB TAVASZ" ÉRTELMEZÉSI KERETEI - Tüske László: Az alattvaló és az állampolgár - Szempontok az "arab tavasz" egyiptomi fejleményeinek értelmezéséhez
Az alattvaló és az állampolgár - Szempontok az „arab tavasz" egyiptomi fejleményeinek értelmezéséhez Tüske László A 2011-es év „arab tavasza" meglepetésszerűen és váratlanul robbant be a világ- politika eseményei közé. Az elmúlt év azt bizonyította, hogy a kezdeti radikális változások után egy hosszú, konfliktusokkal terhelt átmeneti időszak következik az érintett országokban, s egyelőre beláthatatlan, hogy politikai értelemben milyen végkifejlettel lehet számolni. Az alábbi írás néhány szempont vázlatos kifejtésével a tágabb értelemben vett átmenet mélyszerkezetében zajló folyamatok feltárásához kíván hozzájárulni, abban a reményben, hogy eredményei segítik azok adekvát értékelését. A szakirodalomban mind gyakrabban és mind hangsúlyosabban érvényesül az az álláspont, amely szerint az események mélyszerkezetének vizsgálatából arra lehet következtetni, hogy az utóbbi kétszáz év arab világának minden szervezeti és eszmetörténeti jelenségét, illetve az azokkal kapcsolatos gyakorlati lépéseket a gazdasági-társadalmi modernizálódás kényszerítő kihívásaira adott válasz ként kell értelmezni. E felfogás szerint a társadalom és a gazdaság működését szavatoló jogrendszer folyamatos módosítását, a kultúra, az egészségügy, az oktatás stb. meg-megújuló átszervezését vagy a politika szabályainak ismételt változtatását a modernizáció feltartóztathatatlan gőzhengere kényszeríti ki, amely - természetéből következően - előbb-utóbb a politikai rendszer egészét is átalakítja. Márpedig az arab tavasz legfontosabb hozadéka éppen az adott - tunéziai, egyiptomi, líbiai, jemeni - politikai vezetés elűzése, és egy új, demokratikusnak várt politikai berendezkedés megalapozása, illetve kialakítása volt. A munka arra a hipotézisre épül, hogy az arab tavasz megnevezéssel összefoglalt változások azt a történelmi mértékű átalakulást jelzik a több mint kétszáz éve modernizálódó arab világban - és különösen Egyiptomban -, amelynek során az emberek a tradicionális társadalmak alattvalóiból állampolgárokká válnak - olyan állampolgárokká, akik immár polgári individuumokként, a szekuláris állam felelős megteremtésével új, demokratikus kereteket alakítanak ki nemzeti együttélésük számára. Egy történelmi pillanatra felmondják a politikai gondolkodás hagyományos központi értékét, a rokoni 2012. tavasz 21
