Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2012 (11. évfolyam)
2012 / 1. szám - AZ "ARAB TAVASZ" ÉRTELMEZÉSI KERETEI - Maróth Miklós: Az "arab tavasz"
Maróth Miklós például rengeteg keresztény esett áldozatul a mozgalmuknak: elüldözték őket a városból, esetleges üzlethelységüket vagy más javaikat egyszerűen elvették tőlük, és ha nem távoztak az első szóra és azonnal, akkor életükkel fizettek. Ugyanezek az erők a jól bevált recept alapján robbantásos merényletet hajtottak végre polgári lakosok ellen. (Az ilyen akciókat az iszlám vallása szigorúan tiltja!) Természetesen a robbantás helyszíne Damaszkusznak a keresztények lakta városnegyede volt. Maga ez a tény is jól mutatja, milyen irányultságú vallási háttere van a rendszer ellenzékének, és mire lehet számítani abban az esetben, ha netalán győz a forradalom. Végignézve mindezeket az országokat és helyszíneket, azt kell mondanunk, hogy általában véve egyszerűen magyarázható jelenséggel találtuk szemközt magunkat. Bonyolulttá akkor vált a helyzet, amikor a helyi tüzeknél távolabbi erők is meg akarták sütni saját pecsenyéjüket: például Líbiában és Szíriában. Az idegen érdekek sokban változtattak az események helyi logikáján, áttekinthetetlenebbé és kuszábbá téve azokat. Az európai országok beavatkozása a líbiai eseményekbe a sajtó nyilvánossága előtt folyt. A túl sok, és nem ritkán ellentétes külföldi tényező a legátláthatatlanabbá a szíriai helyzetet tette, és ennek következtében ez az eseménysorozat húzódik el a leginkább, és ez követel messze az átlag fölötti számban áldozatokat. Hátborzongató látni azt is, hogy pontosan azok az országok, amelyek a színfalak mögötti beavatkozásukkal elmérgesítették a helyzetet, és amelyek föllépésének eredményeként igen nagy az áldozatok száma, most a demokrácia és a humanitás szempontjait hangsúlyozva követelik a nyílt beavatkozás jogát az eseményekbe. A történelemből hasonló eljárás több is ismert. Elég itt talán arra hivatkozni, hogy a rómaiak annak idején saját állításuk szerint csakis azért kényszerültek megtámadni és elfoglalni az Ibériai-félszigetet, mert az ottani urak nem bántak egyenrangú emberekként rabszolgáikkal. Egyedüli céljuk e „humanitárius deficit" megszüntetése volt. Arról nem olvashatunk a latin nyelvű irodalomban még utalást sem, hogy céljukat elérvén miért nem vonultak ki a félszigetről. Nincs okunk föltételezni, hogy az európai politikai hagyomány e tekintetben az ókori modelltől eltérne. Mi lesz az „arab tavasz" várható hatása a térség politikájára? Nehéz megjósolni, jóllehet a konfliktus során kialakult összecsapások már mindenütt lezárultak, kivéve Szíriát. Ott az egyes külföldi országok, elsősorban az európaiak, elbizonytalanodtak az utóbbi időben, látva a szíriai kormánycsapatok sikereit és a lakosság többségének a jelenlegi kormány melletti kitartását. Más országok azonban továbbra is ragaszkodnak az átláthatatlan politikai összetételű és szándékú ellenzék támogatásához. A szunnita muzulmán országok természetesen tudják, hogy az ellenzéki erők szunniták, és ez elegendő indíték a számukra. Nemzetközi kezdeményezésre az utóbbi napokban létrejött egy tűzszüneti megállapodás, amely a várakozásnak megfelelően igen törékeny. Azt már az első napok 18 Külügyi Szemle
