Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2012 (11. évfolyam)
2012 / 1. szám - AZ "ARAB TAVASZ" ESETTANULMÁNYAI - Jungbert Béla: Az "arab tavasz" és Jordánia: revolúció helyett evolúció
Jungbert Béla azonban csakis hazai támogatóktól fogadhatnának el. Az Ammánban mostanában vitatott párttörvénytervezetnek fontos eleme a pártfinanszírozás is: annak a megakadályozása, hogy az üzleti szféra korrumpálhassa a politikát. Meghatározó jelentőségű lesz a független választási bizottság létrehozása, valamint a választásokról szóló törvény is. A regionális kontextus és a szomszédságban érzékelhető trendek, valamint a gazdasági válság mindazonáltal nem kedveznek a demokratikus, polgári választási attitűdök gyors meghonosításának. Már utaltunk rá, hogy Jordániában hagyományosan igen gyenge a klasszikus értelemben vett, programalapú politikai pártosodás. Történelmileg kialakult struktúrák és beágyazódások okán itt nincs érdemi belpolitikai diskurzus és igazi választási kampány. Az alkotmányban előírt titkos választást is helyesebb determinált szavazásnak mondani, miután a választók alapvetően arra voksolnak, akit saját közösségük elöljárója meghatároz a számukra, és a jelölt egyfajta nem is titkolt megállapodás alapján, számon kérhető módon képviseli az „övéi" csoportérdekeit. A különböző pártokra vonatkozó listás jelölés nem is létezik. A pártokat általában felülről hozták létre, személyiségekhez kötődően, ezért ezek a formációk többnyire nem is valódi politikai pártok, hanem folyamatosan átalakuló és felmérhetetlenül ingadozó tömegbázisú lobbicsoportok. Az utóbbi negyed évszázadban mindig is voltak azonban iszlamista, valamint nacionalista és különböző baloldali gyűjtőmozgalmak. A törvényi háttérnek a szervezkedésre, a szólás- és gyülekezési szabadság korlátozására irányuló törekvése, továbbá a szabályozás állandó változása, a jogbizonytalanság és a titkosszolgálatok önkényeskedése nagymértékben hátráltatta azt, hogy a szociális, földrajzi, etnikai és lobbi beágyazódásokon felülemelkedő érdekképviseletek jöhessenek létre. A „Pro-Reform" elnevezésű, a baloldalhoz közel álló, de konkrét párthoz nem köthető népi mozgalom 2012-ben ünnepli fennállásának tizenharmadik évfordulóját. A mozgalom a Madabától délre lévő Tébán nevű kisvárosban született, szociális és korrupcióellenes tiltakozásként, és abból vált tömegmozgalommá. A többi arab országban tapasztaltakkal szemben, ezek a mozgalmak itt alapvetően békésen zajlottak, a több ezer rendezvényen alig regisztráltak rendbontást. A titkosszolgálatok közelről ellenőrizték, a rezsim pedig politikai szelepként hasznosnak is vélte őket. A király és a kormány tétovasága, a törzsi elit - nem is titkolt - csoportérdekekre alapozott politizálása, a palesztin közösség tudatos politikai visszafogottsága és (elsősorban) gazdasági pozícionálódása, valamint az iszlamistáknak a demokratikus reformokra hivatkozó nyomulása - mindezek elleni tiltakozásként jelennek meg mostanában az ammáni utcán a baloldali és ifjúsági szervezetek aktivistái, akik jogállamiságot és szociális jogokat követelve hirdetik, hogy van politikai alternatíva az iszlamistákkal szemben. Az iszlamisták alapvetően a városokban erősek, míg a törzsek gyakorlatilag „saját" földrajzilag körülírt életterüket uralják. Az iszlamisták és a konzervatív törzsek jól meghatározható területi bázisaival szemben a baloldali-liberális és ifjúsági értelmiség politikai értelemben mindenütt előfordul az országban, mégis alig képvisel valódi 174 Külügyi Szemle