Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2012 (11. évfolyam)
2012 / 1. szám - AZ "ARAB TAVASZ" ESETTANULMÁNYAI - Jungbert Béla: Az "arab tavasz" és Jordánia: revolúció helyett evolúció
Az „arab tavasz" és Jordánia társadalmi erőt. Bár hangosak és nemzetközi támogatottságuk is van, egyelőre képtelenek markáns politikai erővé integrálódni. A törvényhozási krónikák szerint egy hamar elhalt parlamenti rebellió során, 1974-ben kezdeményezték először a politikai pártok Jordániában, hogy az 1952. évi alkotmány módosítása révén arányos képviseletű törvényhozás választhassa meg a kormányt. Ezt végül csak a 2011-ben elért alkotmánymódosítás teszi elvben lehetővé. A '90-es évek elején volt még egy igen korlátozott, irányított liberalizálódási nyitás, a politikai formációk közötti korlátozott versengés tolerálásával. Az ellenzéki baloldali pártok (Jordán Kommunista Párt, Jordán Demokratikus Néppárt - Hásed, Jordán Egységfront, Demokratikus Népi Egységpárt, Jordán Arab Szocialista Baász Párt, Jordán Baász Párt) ekkor egy formális koalíciót is létrehoztak, amelyhez akkor, ellenzéki koalíciós partnerként csatlakoztak az iszlamisták is. Időközben azonban ők kihátráltak mindenfajta ellenzéki koalícióból, és a „külön út" vált meghatározó doktrínájukká. Ezért szűnt meg a korábban az összes ellenzéki erőt összefogó Ellenzéki Pártok Nemzeti Koalíciója (National Coalition of Opposition Parties) nevű ernyőszervezet. 2005-ben megszületett a korai reformtörekvéseket összefoglaló Nemzeti Program (National Agenda), de ennek a megvalósítására sem került sor. A 2008. novemberi választásokon az iszlamista párton (IAF) kívül nem politikai pártok, hanem egyének indultak, és a választási magatartást sem politikai programok, hanem személyiségek, a családi-törzsi szolidaritás befolyásolták. Az IAF a vártnál jelentősen rosszabb eredménnyel szerepelt: a korábbi 17 helyett csak 7 jelöltje jutott be a 110 tagú parlamentbe. Az újabb parlamenti választásokra 2010. november 9-én került sor az időközben meghozott új választási törvény alapján, amely a képviselők számát 110- ről 120-ra emelte. Az IAF bojkottálta a választásokat. A mégis induló nyolc iszlamista jelöltből mindössze egy szerzett mandátumot. Az új kormány ekkor is erős parlamenti háttérrel foghatott (volna) hozzá az érzékeny gazdasági intézkedésekhez és megszorításokhoz. 2011. január végén - a tunéziai események hatására - több ezer tüntető fejezte ki a nemtetszését a kormány gazdaságpolitikája (alapvető élelmiszerárak emelkedése, munkanélküliség, infláció és korrupció) kapcsán. A politikai paletta széles rétegeit ösz- szefogó Jordán Aktivisták a Változásért „Dzsájín" [„Jövünk"] által szervezett megmozdulásokon a tömegek Szamír Rifái miniszterelnök távozását követelték. A kormány - II. Abdullah király útmutatásának megfelelően - jóléti intézkedéseket vezetett be (csökkentették az üzemanyag adóját, támogatták az alapvető élelmiszerek árát), aminek következtében a gazdaságpolitika a nagyobb állami szerepvállalás és a jóléti állam koncepciója felé mozdult el - ennek azonban a szegény Jordániában objektív korlátái voltak. Az IAF részt vett az új kormány megalakítását megelőző tárgyalásokon, azonban az abban való részvételt elutasította. Február végén kormánypárti tüntetők csaptak össze 2012. tavasz 175
