Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2012 (11. évfolyam)
2012 / 1. szám - AZ "ARAB TAVASZ" ESETTANULMÁNYAI - Jungbert Béla: Az "arab tavasz" és Jordánia: revolúció helyett evolúció
Az „arab tavasz" és Jordánia és hatékony karitatív tevékenységet folytatnak, mindezt pedig a mérsékelt politikai iszlám ideológiájába ágyazva teszik. Elsősorban természetesen az általános gazdasági válság által leginkább sújtott szegény néprétegeket, az elfogyó középosztályból kiszorulókat, illetve az iszlamista tanításra fogékonynak mutatkozó, legkülönbözőbb társadalmi csoportokat - kiemelten az egyetemi ifjúság erre hajló, egyébként növekvő részét, valamint a palesztin menekült származású jordániaiakat - célozzák meg politikájukkal. Ez utóbbiak ugyanis, számszerű többségük ellenére, politikailag hátrányos helyzetűek maradtak a befogadó Jordániában, és mindeddig nem hoz(hat)tak létre saját érdekképviseleti formációt, miközben elitjük a gazdasági életben szerzett befolyást. Az IAF/MT aktuális akcióprogramjának sokatmondó a címe: „Átmenet az ellenzéki politizálásból a kormányzati szerepre való felkészülés időszakába".10 Vezetőik tisztában vannak a megváltozott szerepvállalás kockázataival, azzal, hogy sokkal könnyebb ellenzékből folyamatosan és eleve bírálni, mint esetleg kormányozni. Kommunikációjukban ezért kiemelt helyen szerepel - a demokratikus választások és az arányos képviseleti politikai berendezkedés követelése mellett - az iszlamista alapú szociális érzékenység és a karitatív tevékenység, a vallásos alapú, morális megtisztulás, a korrupció elleni harcban viselt felelősség, valamint az eddigi, nyíltan iszlamistaellenes, világi berendezkedésű, korrupt kormányzatokkal való radikális szembenállás. Mindez együttesen alapozta meg az iszlamista szervezet tömegbázisát, de megnövelte velük szemben az elvárásokat is, mindenekelőtt saját táboruk részéről. Ma is büszkén mondják egyébként, hogy a programjuk valójában továbbra is ennyi: „az iszlám a megoldás". A jordániai iszlamistáknak azonban pillanatnyilag sem gazdasági, sem pedig politikai téren nincs átfogó programjuk, és szakértői háttérrel sem rendelkeznek ahhoz, hogy a jelenlegi, elhibázottnak tartott reformokkal szemben valós kormányzati alternatívát tudjanak felkínálni híveiknek és majdani választóiknak. Ez az egyik meghatározó oka annak, hogy elvben máris nyitottak a - terveik szerint mindenképpen általuk irányítandó - koalíciós kormányzásra, amely berendezkedés - a más országokban is tapasztalt példáknak megfelelően, meghatározott politikai és törvényi garanciák mellett - reményeik szerint többek között az USA és az EU politikai és pénzügyi-fejlesztési támogatását is élvezheti majd. Az IAF/MT politikai arculata és ellenzéki lendülete főleg 2005 után lett erőteljesebb, amikor egyre nyíltabban bírálták a kormányt és a rezsimet, de személy szerint a királyt nem. A rendszer totális bírálata mostanra érik be, amikor az iszlamisták már nyíltan vitatják a király által irányított reformok őszinteségét, kompetenciáját, bírálják azok határozatlanságát, szándékos késleltetését és nem világos prioritásait. Az utcai tüntetéseken ennek megfelelően olyan jelszavak tűnnek fel, melyek szerint az elit csak a saját túlélésére játszik, az udvar pedig jól tenné, ha saját magán kezdené a korrupcióellenes eljárásokat. Az eddigi kudarcokból tőkét kovácsolva, populista szociális retorikával, valamint a politikai iszlámmal kiegészítve, a Muzulmán Testvériség most azt 2012. tavasz 171
