Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2012 (11. évfolyam)
2012 / 1. szám - AZ "ARAB TAVASZ" ESETTANULMÁNYAI - Jungbert Béla: Az "arab tavasz" és Jordánia: revolúció helyett evolúció
Jungbert Béla amikor nő az elégedetlenség, megy a kormány, és minden egyéb marad. Az összeomlás szélén álló gazdaság közben a külföldi segélyeken és hiteleken él, a szükséges megszorító intézkedéseket pedig nem merik meghozni, miután tudni vélik, hogy az utca embere már nem fogadná el békésen annak kényszerű hatásait. Hamza Manszúr, az iszlamista Muzulmán Testvériség (MT) mozgalom jordániai politikai szárnyának, az Iszlám Akciófrontnak (Islamic Action Front, IAF) a főtitkára 2012. januárban Ammánban bejelentette, hogy - a politikai reformokhoz kötött előfeltételeik teljesülése függvényében - a soron következő választásokon, feladva a korábbi bojkottot, ők is részt fognak venni. Bár markáns győzelemre számítanak, lehetőleg nem egyedül, hanem koalíciós kormányzás formájában kívánnak majd - megosztott - felelősséget vállalni az eddig a király által irányított, de elakadni látszó, demokratikus politikai és gazdasági reformok és korrupcióellenes lépések sikerre viteléért. Az IAF egyébként az egyetlen, ténylegesen működő párt, amelyet már az '50-es években az akkori kormányok a baloldali irányzatok ellensúlyozása érdekében támogattak. Az iszlamisták reformelkötelezettségét, a kompromisszumkészséget és együttműködést ígérő közéleti részvételre való nyitását nagymértékben befolyásolja az arab tavasz mozgalmainak eredményeképpen eddig több országban lebonyolított demokratikus választások sikere, és az azok nyomán létrejött, iszlamista többségű, legitim kormányok hatalomra kerülése. Jordániában is intenzíven tanulmányozzák az egyiptomi Szabadság és Igazságosság Párt, a marokkói Igazságosság és Fejlődés Pártja, valamint az al-Nahda tunéziai gyakorlati politizálását, az országonként eltérő sajátosságú, de közös gyökerű kihívásokra adott válaszlépéseket, akárcsak a líbiai útkeresést, valamint az iszlamista erők szíriai és jemeni, szintén erőteljes tevékenységét, amely meghatározó szerepet játszik az ottani változásokban. Ennek megfelelően, a jordániai iszlamisták máris létrehoztak a Központi Sóra Tanácson9 belül egy, az IAF vezetőinek irányítása mellett működő, tizenhét tagú bizottságot. Ennek feladata a jelenleg a kormány által felügyelt, de annak következetlensége miatt az iszlamisták részéről sokat támadott reformfolyamatnak a helyes útra állításáról, a reformok szükségességére vonatkozó jobb társadalmi kommunikációról, valamint a többi érintett országban már hatalomra került iszlamista testvérpártokkal való folyamatos konzultációról szóló stratégiák kidolgozása. A párton belüli hatalom decentralizálását ígérik, nagyobb önállóságot adva a helyi szerveknek, elválasztva a választott tisztségviselők jogköreit és a különböző testületek döntési kompetenciáit. További jogokat ígérnek a nőknek és megszólítják a fiatalokat is. A Muzulmán Testvériségnek - amely mint párt vagy inkább mozgalom, Jordánia egyetlen ténylegesen kiépített, országos hálózattal rendelkező politikai szervezete - a népszerűsége érezhetően nő a regionális tendenciák, így a politikai iszlám előretörése, a spontán társadalmi reiszlamizálódás, valamint a gazdasági válság hatására. Az iszlamisták a vallás mellett elsősorban szociális tartalmú, populista és radikális igazságtevő demagógiával szólítják meg az embereket, miközben valóban intenzív 170 Külügyi Szemle
