Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2012 (11. évfolyam)
2012 / 1. szám - AZ "ARAB TAVASZ" ESETTANULMÁNYAI - Gazdik Gyula: Egyiptomi belpolitikai átalakulás a poszt-mubáraki korszakban
Gazdik Gyula A belpolitikai küzdőtéren újabb frontot nyitott a SCAF-nak az „alkotmány feletti elvekről" július 12-én nyilvánosságra hozott tervezete. Amíg a deklaráció a SCAF átmeneti időszakra szóló hatalmát legitimálta, addig az újabb dokumentum bizonyos demokratikus alapelvek mellett a hadsereg fajsúlyos szerepét betonozta volna be. Ezt a törekvést Tantávi tábornoknak az 1952-es forradalom 59. évfordulója alkalmából, július 23-án elmondott beszéde is alátámasztotta. A SCAF vezetője emlékeztetett arra, hogy az akkori célok közt szerepelt egy szilárd alapokon nyugvó demokrácia, valamint az erős nemzeti hadsereg létrehozása. A forradalom vezetői szem előtt tartották más népek érdekeit, s aktív támogatást nyújtottak azok antikolonialista harcához. Tantávi a népnek a január 25-én kezdődött eseményekben játszott szerepét hangsúlyozta, de azonnal hozzátette, hogy a hadsereg ehhez a fellépéshez támogatást és védelmet nyújtott. Azt mondta, hogy a forradalom kezdete óta eltelt fél évben jelentős változások történtek, s a kihívások a nemzeti egység erősítését igénylik. Beszédének legfontosabb, a jövőre vonatkozó részében kifejtette, hogy modern civil társadalmat fognak kialakítani, de jelezte, hogy a hadsereg, a biztonsági és az igazságügyi intézmények a tabutémák közé tartoznak. Egyáltalán nem zavarta, hogy a modern civil társadalommal egyáltalán nem fér össze, hogy az említett szférák a demokratikus kontroll alól kikerüljenek. Ráadásul, mindezek mellett a gazdaságot is a nemzetbiztonság fontos elemének nevezte. Megerősítette a demokratizálási folyamat korábban bejelentett menetrendjét: e szerint először parlamenti választásokra, az alkotmány kimunkálására, majd a köztársasági elnök megválasztására kerül sor. A külpolitikai kérdéseket érintve fontos feladatnak nevezte a közel-keleti békefolyamat támogatását. Emellett két relációt emelt ki: az arabközi együttműködést és az afrikai államokkal történő kapcsolatépítést. Tantávi végül nyomatékosan közölte: eltökéltek abban, hogy a hadsereget erősítsék, mivel annak továbbra is a nemzet védőpajzsának kell lennie.11 A tábornok egyrészt a hadsereget ért támadások ellensúlyozása, másrészt a jövőbeni politikai befolyásának biztosítása érdekében hangsúlyosan szólt a hadsereg történelmi szerepéről. A katonák által létrehozott rendszer hat évtizedéről szinte egyetlen kritikus mondat sem hangzott el. A január 25-ét követő hetek megmozdulásai során életüket vesztett tüntetők emléke előtti főhajtás, a fiatalok kiállásának dicsérete kevéssé tudta leplezni, hogy a SCAF vezetője kényszeredetten viszonyul a történelem által napirendre tűzött társadalmi változásokhoz. A Tantávi által említett tabuterületek ellenőrzésének biztosítása a katonai vezetők háttérbe vonulása után csakis egy általuk elfogadott, szélesebb jogkörrel rendelkező köztársasági elnöki intézményen keresztül volt számukra elképzelhető. Az szintén fontos volt, hogy az alkotmány valamilyen formában lehetőséget adjon a hadsereg előjogainak, a demokratikus alapelveknek az érvényesítésére. Ez utóbbit az iszlamista előretörés miatt aggódó szekuláris politikai erők egy része is szorgalmazta. Nem volt mindegy, hogy az alkotmányozó testület milyen összetételű lesz: a parlamenti erőviszonyok szerint, vagy más szempontok alapján lesz-e kijelölve. 150 Külügyi Szemle
