Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2012 (11. évfolyam)
2012 / 1. szám - AZ "ARAB TAVASZ" ESETTANULMÁNYAI - Gazdik Gyula: Egyiptomi belpolitikai átalakulás a poszt-mubáraki korszakban
Egyiptomi belpolitikai átalakulás A tervezet és a beszéd ellen több csoport is tiltakozott, de minden ilyen akciót felülmúlt a szalafiták július 29-én tartott, Tahrír téri erődemonstrációja. A pártoknak az „alkotmány feletti elvekről" augusztus 14-én előterjesztett tervezetet az iszlamisták mellett több liberális csoportosulás is elutasította. A dokumentum ezt követően többször is átdolgozásra került; november elsején egy újabb, három részből álló változat vált ismertté. Ez többek között kimondta, hogy az Egyiptomi Arab Köztársaság civil, demokratikus állam, mely tiszteletben tartja a jogállamiság, a pluralizmus elveit. Az iszlám államvallás, az iszlám jog a törvénykezés alapvető forrása. A szuverenitás a néphez tartozik, a demokratikus berendezkedés a hatalmi ágak szétválasztásán alapul. A tervezet egyik vitatott eleme a hadsereg szerepével foglalkozott. E szerint a hadsereg nem pusztán az ország biztonságának, hanem az alkotmányos rendnek is a védelmezője. A SCAF egyedül kompetens a fegyveres erőket érintő összes kérdésben, beleértve a katonai költségvetést és a vonatkozó törvények előzetes jóváhagyását. A dokumentum - a deklarációhoz hasonlóan - Nemzetvédelmi Tanács felállítását javasolta, mely az ország biztonságával összefüggő valamennyi kérdésben kompetens lett volna. A másik vitatott elem az alkotmányozó nemzetgyűlés összetételére vonatkozott: a SCAF a létrehozandó százfős testületből nyolcvan tagot a parlamenten kívüli politikai erők, a vallási, szakmai, érdekvédelmi, civil szervezetek, a tudományos élet képviselői, a hadsereg és a rendőrség állományának tagjai közül kívánt kinevezni.12 Az „alkotmány feletti elvek" tehát ki akarták venni az alkotmányozást a megválasztandó parlament kezéből, garantálták a főbb szekuláris politikai értékeket, s a hadsereget sok vonatkozásban a korábbi törökországi modellhez hasonló helyzetbe hozták volna. A hadsereg szerepével foglalkozó 9-10. pont ellenkezett az ország alkotmányos tradícióival, s a dokumentumban vázolt demokratikus értékekkel sem volt összhangban. A hadsereg költségvetésének tabutémává nyilvánítását a katonai vezetők számára nem pusztán a katonai, de a rendkívül kiterjedt gazdasági érdekek védelme is diktálta. A tervezet, melyet az iszlamisták és több más párt is elutasított, a november 18-án kezdődött összetűzések kiváltó oka lett. A megmozdulásoknak negyvenkét halálos, s több mint kétezer sebesült áldozata volt. Az október 9-i, „Maspero-incidens" után rövid időn belül ez volt a második kritikus helyzet, amely a hadsereg tekintélyét csorbította.13 A több oldalról érkező nyomás hatására a katonák elálltak attól a tervüktől, hogy az alkotmányozás folyamatát közvetlenül is szabályozzák. Az indirekt befolyásolás útjára tértek át, ügyelvén arra, hogy a főbb kártyalapok továbbra is a kezükben maradjanak. A politikai váltás részeként november 25-én bejelentették, hogy a válság miatt leköszönt Eszám Sarai helyett a SCAF egy korábbi miniszterelnököt, az Amerikában tudományos fokozatot szerzett veterán politikust, Karnál Ganzúrit nevezte ki az újonnan létrehozandó „nemzeti megmentés kormányának" élére. A katonai tanács vezetője Ganzúrit december 7-én, annak hivatalba lépésekor kiadott rendeletével államfői kompetenciákkal ruházta fel - a hadsereg és az igazságszolgáltatás feletti jogok kivételével. 2012. tavasz 151
