Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2012 (11. évfolyam)
2012 / 1. szám - AZ "ARAB TAVASZ" ESETTANULMÁNYAI - Gazdik Gyula: Egyiptomi belpolitikai átalakulás a poszt-mubáraki korszakban
Egyiptomi belpolitikai átalakulás A SCAF és az MT: az „alkotmány feletti elvek" Az „alkotmányos deklaráció" nyilvánosságra kerülése után a politikai instabilitás felerősödött. Április elején újabb megmozdulás-sorozat kezdődött, melynek fő ösztönzője a Mubárak megbuktatásában jelentős szerepet vállaló, az átalakulás felgyorsítását követelő heterogén tömörülés, a Forradalmi Ifjúsági Koalíció (Revolutionary Youth Coalition, RYQ volt. A hatóságok eljárást kezdeményeztek a megmozdulások szervezői ellen, de ezzel párhuzamosan, április 13-án Mubárakot és két fiát is vizsgálati fogságba vették. Három nappal később pedig a Legfelső Adminisztratív Bíróság elrendelte a korábbi domináns parlamenti csoportosulás, a Nemzeti Demokrata Párt (NDP) feloszlatását. A lépéssel a mubáraki rendszer egy fontos tartópillére tűnt el a politikai szintérről. Az NDP kiiktatása után két jelentősebb szervezett erő maradt a politikai porondon: a hadsereg és az MT. Viszonyukat az átmeneti korszak kezdetétől a kölcsönös gyanakvással kísért együttműködés, illetve a politikai szembenállás váltakozása jellemezte. Ennek az összetett kapcsolatnak a kezdetei még Mubárak hatalmának utolsó napjaira nyúltak vissza, amikor Omar Szulejmán akkori alelnök dialógust kezdeményezett az ellenzéki politikai erőkkel. Az MT képviselőivel több titkos találkozót is tartott, ezeken többek között arra kérte őket, hogy vonják vissza az utcáról a támogatóikat, cserébe a politikai lehetőségeik kiszélesítését ígérte. Az erről született állítólagos megállapodás Mubárak és Szulejmán távozása után is érvényben maradt. Az MT több, helyi felekezeti konfliktus elsimításában is részt vett. A szervezeten belül - a múlt tapasztalataiból kiindulva - többen gyanakodva kezelték a katonákkal való együttműködést.10 A parlamenti szerepvállalásra készülő MT vezetői lépten-nyomon igyekeztek elhatárolódni egy teokratikus vagy ahhoz közel álló alternatívától. A különböző oldalról megnyilvánuló bizalmatlanságot azzal is próbálták leszerelni, hogy többször is elismételték: nem törekszenek sem az elnöki tisztség, sem a parlamenti többség megszerzésére. A mozgalom ifjúsági szervezetének számos képviselője a reformok felgyorsítása érdekében jóval határozottabb fellépést követelt a vezetéstől. Ennek elmaradása miatt sok fiatal aktivista hagyta el a csoportosulást, egy részük új pártot hozott létre. Az MT belpolitikai aktivizálódása miatti aggodalmak eloszlatására a katonai vezetők többször is kijelentették, hogy Egyiptom sohasem lesz egy „Irán vagy Gáza". A SCAF egyrészt felhasználta az MT befolyását, másrészt a „sakkban tartására" is törekedett. Az „oszd meg és uralkodj" klasszikus elvét alkalmazva, ebben nem pusztán a mérsékelt szekuláris erőkre igyekezett támaszkodni, hanem az MT-nél jóval radikálisabb platformot képviselő, szalafita csoportosulások előtt is felhúzta a sorompót. Az sem volt ellenére, hogy a feloszlatott NDP helyi potentátjai pártokat hozzanak létre. A szekuláris csoportok érdeke a parlamenti választások minél későbbi megtartása volt, mivel úgy vélték, hogy ez lehetőséget ad bázisuk erősítésére. 2012. tavasz 149
