Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2012 (11. évfolyam)
2012 / 1. szám - AZ "ARAB TAVASZ" TÁRSADALMI-GAZDASÁGI KONTEXTUSA - Csicsmann László: A mérsékelt iszlamista mozgalmak szerepe az "arab tavaszt" követő politikai átmenetben
Csicsmann László városban egy időre elfoglalták az egyetemet, mert annak rektora nem engedélyezte, hogy a diáklányok fejkendőben látogassák az előadásokat.58 A szalafizmus nem vonz tömegeket Tunéziában, ugyanakkor akcióik rendkívül látványosak. Valószínűsíthető, hogy amennyiben engedélyezték volna politikai pártként való regisztrálásukat, a szervezet vezető képviselői leállították volna az ilyen jellegű erőszakos fellépést, amely végső soron magát a szervezetet diszkreditálja az amúgy rendkívül békés tunéziai lakosság szemében. Az al-Nahda egyébként teljes mértékben elhatárolódott a szalafiták erőszakos fellépésétől, amely annak a bizonyítéka, hogy a tunéziai iszlám is sokszínű. A 2011. októberi választások az al-Nahda Párt népszerűségét bizonyították, hiszen a parlamenti helyek közel 40 százalékát szerezte meg. A párt számára nyitva állt a kormányalakítás lehetősége, amellyel élt is. A Nahda azt hangoztatva, hogy nem akarja kisajátítani a politikai folyamatokat, tárgyalásokat kezdeményezett két szekuláris politikai szervezettel, a balközép Kongresszus a Köztársaságért, illetve a baloldali Ettakatol párttal. Végül az al-Nahda vezetője, Hammádi al-Dzsebáli miniszterelnök vezetésével megalakult az új, átmeneti kormány. Az al-Nahda tehát a Szabadság és Igazságosság Párthoz hasonlóan, konstruktívan és önkorlátozóan áll a politikai átmenet folyamatához. Egyiptommal ellentétben, Tunéziában az alkotmányos berendezkedésből kifolyólag - úgy tűnik - az iszlamistáknak nagyobb politikai befolyásuk lesz a döntésekre. Dzsebáli a választásokat követően, novemberben, egy gázai Hamász-aktivistával közösen tartott nyilvános beszédet, amelyben a kalifátus megteremtésének a lehetőségéről, illetve Jeruzsálem felszabadításáról beszélt. Az al-Nahda kapcsán sem az iszlám veszély a legjelentősebb kihívás, hanem az, hogy a tunéziai átmenet egy újabb autoritárius struktúrában ölthet testet. Az al-Nahda tagjainak többsége az 1990-es években vagy börtönben, vagy külföldi száműzetésben élt. Az utóbbiak találkoztak a nyugati értékekkel, azonban a börtönviselt tagok a represszióhoz szoktak.59 Konklúzió Az egyiptomi és a tunéziai esettanulmányokból levonható néhány általános érvényű következtetés - azzal együtt, hogy más arab országokban eltérő történelmi hátterük és eltérő lehetőségeik vannak az iszlamista csoportoknak. Megállapíthatjuk, hogy egyik országban sincs egységes iszlamista mozgalom. Általánosságban elmondható, hogy valamennyi, az arab tavasz által érintett államban - miként Jemenben is - a mérséklődés és deradikalizálódás, illetve a posztiszlamizmus irányába mozdultak el. Még a mérsékelt iszlamizmus sem alkot homogén csoportot az egyes államokban, hanem az iszlám nevében éles politikai verseny folyik a különféle szervezeteik között. A mérsékelt csoportok közül pedig azoknak van esélyük a politikai folyamatok befolyásolására és a választásokon való látványos szereplésre, amelyek évtizedes múlttal rendelkeznek 122 Külügyi Szemle
