Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2012 (11. évfolyam)
2012 / 1. szám - AZ "ARAB TAVASZ" TÁRSADALMI-GAZDASÁGI KONTEXTUSA - Csicsmann László: A mérsékelt iszlamista mozgalmak szerepe az "arab tavaszt" követő politikai átmenetben
A mérsékelt iszlamista mozgalmak Az al-Nahda Párt politikai programja számos tekintetben hasonlít az egyiptomi Szabadság és Igazságosság Párt álláspontjához. Az al-Nahda szerint egy olyan civil demokratikus államra van szükség, amely garantálja állampolgárainak a legfőbb polgári és politikai szabadságjogokat.56 Ebben a megközelítésben az al-Nahda liberálisabbnak tűnik, mint egyiptomi megfelelője, amelynek a konzervatívabb csoportokat is meg kellett szólítania. Ghannúsi szerint nem cél egy iráni típusú, teokratikus állam létrehozása, vagyis az iszlám csak referenciaként szolgálhat az új alkotmány megszövegezésekor. Az al-Nahda rendkívül liberális álláspontot foglalt el a turizmus kérdésében is, hiszen Ghannúsi nem tiltaná meg a nőknek a bikini viselését a tunéziai közstrandokon sem, és az alkoholfogyasztást is magánügynek tekinti. Az al-Nahda a tunéziai átmenet során amellett szállt síkra, hogy minél hamarabb kerüljön sor a parlamenti választások megtartására. Más politikai pártok a lassabb átmenetben voltak érdekeltek, ugyanis úgy vélték, a választások mielőbbi megrendezése csak az iszlamisták érdekeit szolgálja. Az al-Nahda kezdetben részt vett az átmeneti kormány által életre hívott, a forradalom céljainak megvalósításával foglalkozó bizottságban, majd kétségbe vonva annak legitimitását, kilépett belőle. Ghannúsi jelezte, hogy ő maga nem fog indulni sem az elnöki, sem a miniszterelnöki posztért. Tunéziában, akárcsak Egyiptomban, szintén jelen van egy konzervatívabb szalafita irányzat, a Hizb al-Tahrír, amelyet nem legalizáltak az átmeneti időszakban sem. A korábban radikális Hizb al-Tahrír vezetője, Ridá Belhádzs egyértelműen a politikai részvétel szükségessége mellett foglalt állást. Mivel azonban nem legalizálták a mozgalmat, Belhádzs azzal érvelt, hogy a néptől van a felhatalmazása. A Hizb al-Tahrír szerint eljött az idő, hogy békés úton és ne fegyveres eszközzel valósítsák meg az iszlám államot Tunéziában. Mindezt egy 2011 januárjában közzétett politikai dokumentumban is megerősítették, amely szerint eljött az ideje az iszlám kalifátus megvalósításának.57 A Hizb al-Tahrír élesen elhatárolódik mindenféle fegyveres erőszaktól. Minderről azonban Tunéziában az elit másként vélekedik. 2011 júniusában a szalafiták egy mozit támadtak meg, amely a Ni Álla ni maítre című filmet játszotta, amely egy francia-tunéziai filmrendező alkotása és a szekularizmus kérdését tárgyalja. A támadásban részt vevők Tunéziát iszlám államként határozták meg, és elítéltek minden olyan kísérletet, amely a szekularizmus értékeit terjesztené el az észak-afrikai államban. A következő, ennél jelentősebb incidensre 2011 októberében került sor, amikor a Perszepolisz című francia-iráni filmet vetítették a Nessma tévében. A film egyik jelenetében megjelenik Allah egy idős, szakállas ember formájában, akivel az egyik szereplő beszélget. A filmet a szalafita körök kifejezetten iszlámellenesnek tartják, és a film betiltására szólítottak fel. Közel háromszáz szalafita pedig megpróbálta a Nessma tévé tuniszi székházát felgyújtani, amit a hatóságok megakadályoztak, és letartóztatták a résztvevőket. A Nessma tévénél lezajlott incidens nem az egyedüli olyan esemény volt a választások előtti hetekben, amelyben szalafiták erőszakosan léptek fel. Például az egyik tunéziai 2012. tavasz 121
