Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2012 (11. évfolyam)
2012 / 1. szám - AZ "ARAB TAVASZ" TÁRSADALMI-GAZDASÁGI KONTEXTUSA - Csicsmann László: A mérsékelt iszlamista mozgalmak szerepe az "arab tavaszt" követő politikai átmenetben
Csicsmann László Az arab világban lezajló politikai változások jelentőségét és minőségét hajlandók vagyunk túlértékelni. Az iszlamisták választási sikerei nem vonták maguk után az arab világ politikai rendszereinek strukturális változását. Egyiptomban, Marokkóban és Tunéziában is rá vannak kényszerítve az iszlamista szervezetek a hatalom megosztására és a szekuláris pártokkal való együttműködésre, koalícióalkotásra. A valódi hatalmat azonban jelenleg egyik országban sem sikerült megkaparintaniuk, hiszen az elmúlt hónapok választásainak politikai tétje nem is ebben rejlett. Míg Egyiptomban a fegyveres erők, addig Marokkóban a király és a makhzen szabhat gátat annak, hogy az iszlamisták, a választást megnyerve, átformálják a politikai rendszert. Az iszlamisták által dominált parlamentek továbbra sem rendelkeznek meghatározó politikai súllyal, hiszen egyelőre a korábbi éra alkotmánya valamennyi érintett államban vagy az elnöki jogköröket szélesítette ki (ilyen Egyiptom és Tunézia), vagy a királynak és közvetlen környezetének ad vétójogot a politikai döntések felett.35 Az iszlamisták politikai szerepével kapcsolatban gyakran szemtanúi lehetünk egy olyan bináris diskurzusnak, amely két pólusra osztja a politikai palettát. Az arab országokban lévő antiiszlamista csoportok általában a „liberális" jelzőt akasztják magukra, azt az üzenetet sugallva, hogy a demokratikus átalakulás legfőbb akadályozói az iszlamista mozgalmak. Az iszlamista/nem iszlamista (liberális, antiiszlamista) törésvonal hangoztatása önmagában leegyszerűsítő megközelítése annak a meglehetősen komplex pártrendszernek, amely az arab tavasz hatására kialakult az érintett országokban. Az antiiszlamista csoportok között például sok az elithez tartozó és a korábbi gazdasági státusát féltő egyén, akik az iszlamista előretöréstől a társadalomban elfoglalt helyük elvesztését látják. Ilyen például a Ben Ali-rezsimhez hű tunéziai szekuláris-libe- rális elit, amely Rásid Ghannúsi hazatérésében és az al-Nahda választási győzelmében veszélyforrást lát. Egyes vélemények szerint a demokrácia kiteljesedéseként értelmezhető az iszlamista pártok választási sikere. Noah Feldman, aki az iszlám demokrácia témájában írt könyvéről ismert, annak a véleményének ad hangot, hogy az iszlamista pártok jelentős transzformáción estek át, és magukévá tették a modern demokrácia koncepcióját, illetve hátat fordítottak a globális dzsihádnak.36 A továbbiakban Egyiptom és Tunézia példáin keresztül szemléltetjük a mérsékelt iszlamista pártok politikai szerepvállalását az arab tavaszt követő átmenetben. Egyiptom: a Szabadság és Igazságosság Párt Az arab világ legjelentősebb iszlamista mozgalma, a Muszlim Testvériség hullámzó politikai kapcsolatokat ápolt a Mubárak-rezsimmel. Míg az 1980-as években sikerült egy viszonylagos modus vivendi! kialakítani azáltal, hogy a rezsim engedélyezte, hogy 112 Külügyi Szemle
