Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2012 (11. évfolyam)
2012 / 1. szám - AZ "ARAB TAVASZ" TÁRSADALMI-GAZDASÁGI KONTEXTUSA - Csicsmann László: A mérsékelt iszlamista mozgalmak szerepe az "arab tavaszt" követő politikai átmenetben
A mérsékelt iszlamista mozgalmak a szervezet tagjai független jelöltként elinduljanak a parlamenti választásokon, azonban a párttörvény értelmében sohasem támogatták annak pártalapítási kezdeményezését. A 2005-ös parlamenti választásokon a Muszlim Testvériség minden addiginál jelentősebb sikereket ért el, ugyanis a parlament alsóházában 88 független iszlamista foglalhatott helyet. Az egyiptomi rezsim azonban - igen tudatosan - alkotmányos korlátokat szabott a legnépszerűbb és legjobban szervezett ellenzéki mozgalom politikai térnyerésével szemben (pl. pártalapítás elutasítása, elnökjelölt-állítás megakadályozása stb.). 2005-ben, részben nyugati nyomásra, részben pedig a növekvő belső elégedetlenség hatására Mubárak politikai reformokba kezdett, amelynek keretében többjelöltes elnökválasztást tartottak az országban, és módosították az alkotmányt. A fokozatos politikai reformok tették lehetővé a Muszlim Testvériség független jelöltjeinek sikeres szereplését is. A reformok azonban nem a demokratizációt, hanem a rezsim túlélését szolgálták. Az iszlamisták mellesleg már a 2005-ös választást megelőzően együttműködésbe kezdtek szekuláris (liberális, baloldali stb.) pártokkal, mutatván a mozgalom pragmatikus politikai irányváltását. A kooperáció - amely a Kifája nevet kapta - fő célja, hogy megakadályozza, hogy az elnöki szék Gamál Mubárakra szálljon.37 2005-től kezdődően a rezsim a politikai nyitást a visszájára fordította: a Muszlim Testvériség vezető tisztségviselőit terrorizmus vádjával vagy pénzmosás miatt bebörtönözték. A 2007-es alkotmánymódosítás, amely elméletileg a további politikai reformokat szolgálta, nem változtatta meg pozitív irányba a rezsim autokratikus jellegét.38 2008-ban a vele szembeni fellépés hatására a Muszlim Testvériség a helyhatósági választások bojkottálása mellett döntött. Ezekben az években jelentős vita bontakozott ki a szervezeten belül a jövőjüket, politikai szerepvállalásukat illetően. A jövőképről folytatott diskurzusban jelentős szerepet játszottak a generációs különbségek is. Amint arról már szó volt, a Muszlim Testvériség a térség legrégebbi, 1928-ban alapított mozgalma. Ebből adódóan legalább négy generáció tagjai tevékenykednek együtt benne. Az első generáció egy apolitikus és rendkívül konzervatív csoport, akik a nasszeri időkben főként földalatti szervezkedést folytattak. Ők főként a társadalom és nem a politikai rendszer iszlamizálásában érdekeltek. Jelenleg ők alkotják a mozgalom különféle döntéshozó és végrehajtó testületéiben a többséget. A második generáció az ún. pragmatista szárny, akik főként a Szadat-féle liberalizációs politika időszakában szocializálódtak. Fő céljuk a pártalapítás és a politikában való részvétel. Többnyire ők azok, akik parlamenti képviselőként politikai tapasztalatokat szereztek. A harmadik generáció az ún. neotradicionalisták csoportja, akik inkább az idősebb, apolitikus szárnyhoz állnak közel és konzervatívabb társadalomképpel rendelkeznek. A legfiatalabb csoport tagjai a Mubárak-éra alatt nőttek fel, és nem tapasztalták meg a nasszeri idők represszív politikáját. Ez a csoport a legnyitottabb, legliberálisabb és a leginkább reformorientált, ami abban is megnyilvánul, hogy élesen szembehelyezkednek az előző három generáció tagjaival.39 2012. tavasz 113
