Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2012 (11. évfolyam)
2012 / 1. szám - AZ "ARAB TAVASZ" TÁRSADALMI-GAZDASÁGI KONTEXTUSA - Csicsmann László: A mérsékelt iszlamista mozgalmak szerepe az "arab tavaszt" követő politikai átmenetben
A mérsékelt iszlamista mozgalmak Az arab tavasz és a mérsékelt iszlamista pártok A 2010. végi és 2011. eleji tüntetések kirobbantásában az iszlamista szervezetek marginális szerepet játszottak. A főként a városokban zajló, rezsimellenes tüntetéshullámok olyan fiatal csoportoktól indultak ki, amelyek liberális nézeteket vallanak, és szlogenjeik jelentős részét a nyugati politikai szótárakból vették. Kairó, Tunisz vagy más városok terein nem az iszlamisták kedvelt jelszava, „az iszlám a megoldás" (al-iszlám huvva áthall) visszhangzott, hanem a szabadság volt a meghatározó hívó szó. Asef Bayat elemzésében posztiszlamista forradalmaknak nevezte a 2010-2011 fordulóján lejátszódott arab világbeli eseményeket.27 A kifejezés arra utal, hogy az iszlamizmus mint ideológia, már nem volt képes az emberek tömeges mobilizációjára, mint tették azt egy vagy két évtizeddel korábban. Továbbá a posztiszlamista forradalom azt, a fentiekben bemutatott változást is jelzi, hogy az iszlamista szervezetek átalakultak, és nem fegyveres eszközökkel kapcsolódnak be a politikai folyamatokba. Az iszlamista csoportok a megmozdulások második szakaszában mozgósították követőiket, tagjaikat. A tüntetések első napjaiban távolmaradásuk oka a repressziótól való félelem volt. Az egyiptomi Muszlim Testvériség tagjait és vezetőit 2009-ben és 2010-ben tömegesen bebörtönözték, pénzeszközeiket pedig befagyasztották. Az elmúlt két évtizedben az arab köztársaságok részéről általánossá vált, hogy a Nyugatot az iszlamista veszéllyel riogatták. Paradoxon, hogy az arab rezsimek az iszlamista veszéllyel magyarázták a demokratizáció hiányát, miközben éppen e mérsékelt szervezetek váltak a politikai reformok fő szószólóivá. A mérsékelt iszlamista pártok vezetői a tüntetések kezdetén rendkívül visszafogott nyilatkozatokat tettek. Például a globális Muszlim Testvériség spirituális vezetőjeként számon tartott Juszúf al-Karadáví annak adott hangot, hogy a szabadság kiterjesztésének elsőbbséget kell adni az iszlám állam megvalósításával szemben.28 A nemzeti alapon szerveződő, mérsékelt politikai iszlám lemondott az iszlám állam megvalósításának rövid távú céljáról. A mérsékelt iszlamista szervezetek vezetői is hasonló állásfoglalásokat adtak ki, amelyek részben a hazai közvéleménynek, részben pedig az aggódó nemzetközi közösségnek szóltak. Például a Muszlim Testvériség egyiptomi szárnyának 2010-ben megválasztott spirituális vezetője, Muhammed Badie több interjúban is eloszlatta az iszlám állam megvalósításával kapcsolatos politikai találgatásokat. Egy, az arab tavasz előtt adott nyilatkozatában kijelentette, hogy a Muszlim Testvériség csak a parlamenti helyek 30 százalékáért száll versenybe - ezt a véleményét később is fenntartotta.29 A 2011. január 30-én Tunéziába hazatérő Rásid Ghannúsi, az al-Nahda Angliába száműzött vezetője pedig kijelentette, hogy számára a török miniszterelnök, Recep Tayyip Erdogan politikai szerepvállalása a példa, aki megőrizte a Kemal Atatürk által alapított szekuláris, modern államot.30 2012. tavasz 109
