Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2012 (11. évfolyam)
2012 / 1. szám - AZ "ARAB TAVASZ" TÁRSADALMI-GAZDASÁGI KONTEXTUSA - Szigetvári Tamás: Az "arab tavasz" gazdasági vonatkozásai
Szigetvári Tamás Az átmenettel járó krízis megoldásához szükséges a gyors gazdasági stabilizáció. A kiadások csökkentése rövid távon nem egyszerű, az emelkedő világpiaci árak mellett éppen az árszubvenciók leépítése lenne a legnehezebb, de némi átcsoportosítás azért itt is lehetséges. Prioritás lehetne az oktatás fejlesztése: itt a szektor finanszírozásának jelenlegi alacsony aránya miatt lehet nagy a hozadék, viszont ez inkább csak hosszabb távon jelentkezik. A stabilitás szempontjából fontos az infláció kezelése - az elszabaduló árak ugyanis rendkívül nehézzé teszik a gazdasági működés normális mederben tartását. A változásokkal összefüggő intézményi kérdések csak a gazdasági stabilizáció megteremtése után jöhetnek. Már rövid távon is elkerülhetetlen a foglalkoztatás bővítése, főként a fiatalok között. Az arab országoknak 2020-ig több mint 50 millió munkahelyet kellene teremteniük, hogy meg tudjanak küzdeni a fiatalok 23%-os munkanélküliségével és az évente a munkaerőpiacra érkező új munkavállalók foglalkoztatásával.30 A közép-kelet-európai országoknak nem kellett megbirkózniuk a munkahelyteremtés ilyen szintű problémájával. A munkanélküliség kezelésére képzési programok és a kisvállalkozások támogatása révén eddig is történtek próbálkozások, a tényleges megoldáshoz ezek tartós és széles körű alkalmazása vezethetne. Az arab országokban általában nem létező minimálbér bevezetése kétélű intézkedés - részben a minimális megélhetést biztosító fizetéseket tesz lehetővé, ugyanakkor a foglalkoztatás bővítését akadályozza. Szintén követendő tapasztalata a kelet-európai átmenetnek, hogy a piacosítást a szociálpolitika erősítésével kell végrehajtani, hogy ne növekedjen a szegénység. A reform vesztesei számára kompenzációs mechanizmusok bevezetésére van szükség, a támogatásoknak azonban lehetőleg átmenetinek kell lenniük, és nem szabad, hogy csökkentsék a munkába állási kedvet. Az átmenettel kapcsolatos reformok finanszírozásához külső források (hitelek) bevonására lehet szükséges, ezek azonban csak jól felhasználva válhatnak valóban hatékony eszközzé. Amint a gazdasági átmenetek tapasztalatai mutatják, az első néhány év általában gazdasági visszaeséssel jár a korábbi időszakokhoz képest, és csak azt követően kezdődik meg - jó esetben - a tartós fellendülés. Bár Egyiptom és Tunézia esetében is érvelhetünk a mellett, hogy a gazdasági átmenet valójában már megtörtént a kétezres évek privatizációi és gazdasági reformjai kapcsán, a politikai átmenettel járó gazdasági elitváltás és a reformok sikertelenségére utaló társadalmi indulatok egyaránt megkérdőjelezik ezt. Természetesen az észak-afrikai és közel-keleti országok fenntartható és tartós gazdasági növekedése csak a világgazdaság kontextusába ágyazottan értelmezhető. Ha Európa mint a térség gazdasági lokomotívja, gyengén teljesít, és más fejlődő régiók konkurenciája is nő, akkor az exportorientáció fenntartása/erősítése elkerülhetetlenné teszi az alapvető gazdaságszerkezeti változtatások végrehajtását, az üzleti környezet javítását. 100 Külügyi Szemle
