Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 2. szám - FRANCIAORSZÁG ÉS A FRANCIA-MAGYAR KAPCSOLATOK - Fejérdy Gergely: A francia kultúrdiplomácia főbb törekvései és lehetőségei Magyarországon 1945 és 1990 között
Fejérdy Gergely tendenciák érvényesültek. Gérard Amanrich nagykövet 1974 júniusában, budapesti szolgálata végén írt összefoglaló jelentésében két szóval jellemezte a legfontosabb francia célokat Magyarországgal kapcsolatban: „jelenlét és üzletelés."87 Az előbbi szempontból különösen is aláhúzta a kulturális területet. Jelentésében hangsúlyozta a francia nyelvoktatás eredményeit, a televízión, filmvetítéseken, de leginkább a zenei produkciókon keresztül elért sikereket. Végezetül kiemelte, hogy az 1973-ban egymillió-nyolcszázezer példányban elkelt, franciából fordított könyvvel Franciaország mesz- sze az élen jár, a Szovjetuniót is maga mögött hagyva.88 Jóllehet Amanrich nagykövet további erőfeszítések megtételére bátorította a Quai d'Orsay-t a magyarországi kulturális jelenlét tekintetében, 1975-re a helyzet inkább romlani látszott. A magyar gimnáziumok nem szívesen engedték, hogy a diákok első nyugati idegen nyelvnek válasszák a franciát. A könyveladások is jelentősen visszaestek, és Párizs a tudományos és szakmai együttműködés csökkentését kérte, mert az ipari kémkedés egy bevett eszközét látta benne.89 Mindazonáltal, 1976-ban, a francia intézetek közül elsőként egy „teletéka" megnyitásával,90 illetve a művészetek területén is sikerült erősíteni a francia jelenlétet Magyarországon. Budapest mindeközben az 1970-es években is felhánytorgatta, hogy egyensúlytalanságok vannak a kétoldali kulturális kapcsolatokban, és ennek vesztese a magyar fél. Párizs azonban ilyen alkalmakkor emlékeztetett arra, hogy Magyarország számos esetben a hivatalos csatornákat figyelmen kívül hagyó rendezvényt is szervez, amelyek hozzá- számításával a „mérleg kiegyenlítődik".91 Ilyen panaszok 1977-ben, a Francia Intézet harmincadik születésnapjára szervezett ünnepség alkalmával is elhangzottak, amelyen maga Franciaország miniszterelnöke, Raymond Barre is jelen volt. Budapest megnyugtatására és a kapcsolatok lehetőség szerinti bővítése érdekében végül Párizs áldását adta egy 1966-ban megkötött tudományos és technikai egyezményben lefektetett, de eddig nem engedélyezett magyar dokumentációs központnak a francia fővárosban történő felállítására.92 A kulturális kapcsolatok újabb megkülönböztetett figyelmet Kádár János francia- országi látogatása kapcsán kaptak. Az 1978. november 15. és 17. között zajló hivatalos út alkalmával a magyar államfő ugyanis természetesen erről a kérdésről is egyeztetett Valéry Giscard d'Estaing elnökkel. Az esemény után az Élysée-palota ura azon véleményének adott hangot, hogy a találkozó ösztönzően hatott a meglévő együttműködések fejlesztésére, különösen gazdasági és kulturális téren.93 Párizs leginkább a francia nyelvoktatás területén remélt áttörést. Franciaország a többi között az 1980-ra tervezett magyarországi tanügyi reform következményeitől félt, mert már az 1978-as helyzetet sem tartotta kielégítőnek.94 Javulást vártak továbbá a francia nyelvű könyvek fordítása, kiadása és a francia filmek forgalmazása területén, ahol mindkét tantervben az angolszász művek kerültek egyre látványosabb előnybe. Úgy tűnt, hogy a magyar fél hajlandó figyelembe venni Párizs kéréseit. 66 Külügyi Szemle
