Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 1. szám - AZ UNIÓ ÉS AZ EURÓVÁLSÁG - Gálik Zoltán: Brit koalíciós Európa-politika konzervatív módra: távolságtartás új alapokon
Gálik Zoltán A teljes kiépítettségében a világ 137 országában csaknem hétezer főt foglalkoztató külügyi szolgálat méreteivel felveheti a versenyt az Egyesült Királyság külügyi intézményével. Sokáig Tony Blair volt brit kormányfő tűnt a főképviselői tisztség várományosának, a tagállamok azonban a diplomáciai tapasztalatokkal nem rendelkező Ashtont választották külügyi főképviselőnek.29 A kritikák szerint ezzel a tagállamok maguk döntöttek a lassú, „puha" külpolitikai szerződésimplementációról, hiszen a tapasztalt, határozott, bár megosztó személyiségű Blair színre lépésével a figyelem folyamatosan a közös külpolitika irányába terelődött volna. A legmagasabb szintű diplomaták között találjuk Ashtonon kívül a korábbi brit ghánai nagykövet, Nicholas Westcottot, aki az Afrikai Fő- igazgatóságot irányítja. Az euroszkeptikusok sokszor emlegetett félelme, hogy a külügyi szolgálat a diplomáciai képviselet mellett egy napon majd a konzuli tevékenységre is kiterjeszti magát, így a tagállami szuverenitás újabb fontos tényezője kerülne európai szintre. Az Egyesült Királyság nem fogalmazott meg különösebb ellenérvet a külszolgálatatot teljesítő diplomaták kiválasztását illetően, azaz nincs ellenére, hogy a tagállami karrierdiplomaták mellett a bizottságból és a tanács titkárságából is érkezzenek tisztségviselők. A közös külpolitikát az Egyesült Királyság csak abban az esetben támogatja, ha hatékonyan képes kiegészíteni a nemzeti külpolitikát. Ennek szellemében előnyben részesíti a közös külpolitikán belül az egyes tagállamok között ad hoc jelleggel vagy tartósan létrehozott szorosabb együttműködést. Jó példa a sikeres közös külpolitikára az iráni atomprogram ügyében létrehozott úgynevezett E3-as együttműködés Franciaországgal és Németországgal,30 amelyet a kezdeti távolságtartást követően az Amerikai Egyesült Államok is támogatott. Ahogy a Chatham House egy 2008-as elemzése is rámutat,31 az Egyesült Királyság támogatja a Franciaország, Spanyolország és Olaszország köré szerveződő mediterrán térség irányába aktív közös európai külpolitikát és a Görögország, Románia, Bulgária vezetésével formálódó Fekete-tenger felé nyitó közös szerepvállalást. A közös külpolitika brit koncepciójában a szorosabb együttműködés mindig egy megfelelő képességekkel rendelkező tagállam vezető szerepe köré épülhet, így Franciaország és Németország mellé Olaszország, Lengyelország és Spanyolország sorakozhat fel. A brit álláspont szerint32 a közös külpolitika öt kiemelt területen lehet sikeres a közeljövőben: 1. a klímaváltozással kapcsolatos közös európai fellépés esetében; 2. a Kínával a bizottság által 2003-ban felvázolt stratégiai együttműködés hatékony kivitelezése és előre mozdítása területén; 3. az arab-izraeli konfliktusban a békefolyamat támogatása a kvartett tagjaként; 4. az Iránnal a nukleáris programjáról folytatódó tárgyalásokban; 5. az Oroszország irányába kialakítandó határozott közös fellépés ügyében. A nemzetközi fejlesztés és segélyezés területén az Egyesült Királyság rendkívül hatékony és aktív nemzeti politikát folytat, különösen az afrikai kontinens országai irányába, a közös európai politika kiegészíti a brit tevékenységet. Az Európai Unió bővítése nem kapcsolódik közvetlenül a közös külpolitika intézményrendszeréhez, ennek ellenére a tanulmányban néhány gondolat erejéig ennél 96 Külügyi Szemle
