Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 1. szám - AZ UNIÓ ÉS AZ EURÓVÁLSÁG - Gálik Zoltán: Brit koalíciós Európa-politika konzervatív módra: távolságtartás új alapokon
Brit koalíciós Európa-politika konzervatív módra: távolságtartás új alapokon Közös európai külpolitika: a „vörös vonalak" átlépése A lisszaboni szerződés egyik legnagyobb vívmánya az Európai Unió közös kül- és biztonságpolitikájának megerősítése, az önálló jogi személyiséggel rendelkező, ezáltal a nemzetközi kapcsolatokban aktív partnerként fellépő Európai Unió létrehozása, valamint a közösség külkapcsolati intézményeinek egységesítése, az európai külügyi szolgálat létrehozása. Mindezek az Egyesült Királyság számára hatalmas kihívást jelentenek, hiszen az Európa-politikában az át nem léphető „vörös vonalak" többsége e politika körül húzódott. A politikai integráció vitathatatlanul egyik legfontosabb eleme a valódi közös külpolitika kialakítása lenne. Az Egyesült Királyság a maastrichti szerződés szövegezésétől kezdődően kínosan ügyelt arra, hogy a szuverenitástranszfer a legkisebb mértékben se valósulhasson meg a közös külpolitika területén a tagállamoktól se az Európai Közösség, se az Európai Unió irányába. Ez egyrészt azt jelentette, hogy a közös külpolitika intézményesülése a nizzai szerződésig gyakorlatilag nem történt meg, másrészt a Európai Közösség helyett az Európai Uniót használva a közös külpolitika létrehozására a közös külpolitika nem lett a közösségi jog része, így az Európai Bíróságnak sem lehetett beleszólása ebbe a politikaterületbe. A lisszaboni szerződés hatályba lépésével azonban alapvető változások történtek. Egyrészt az 1992 óta tartó lassú fejlődés eredményeképpen létrejött közös kül- és biztonságpolitikai struktúrák és a 2001-től folyamatosan kiépült intézmények koherens egésszé álltak össze az Európai Unióban Lady Catherine Ashton vezetésével. Másrészt a jogi személyiséggel rendelkező Európai Unió egyesítette a kilencvenes évek elejétől két szálon (közösség és unió) futó európai külkapcsolati együttműködési rendszert: a közösségi jog keretébe tartozó külkapcsolatok és a kormányközi együttműködésre épülő kül- és biztonságpolitika elvileg ugyanabba jogi keretrendszerbe kerültek. Elkerülendő a külpolitika „közösségesedését" az Egyesült Királyságnak komoly fenntartásokat kellett a lisszaboni szerződéshez kapcsolódó jegyzőkönyvekben eszközölnie.28 Fontos megjegyeznünk, hogy a fenntartások nem jelentenek kívül maradást (opt-out) a közös külpolitikából, hanem értelmezési lehetőséget adnak az Egyesült Királyságnak egy-egy konkrét intézkedés megvalósításakor. Annak ellenére, hogy az Európai Unió Bírósága ítéleteivel nem korlátozhatja a külpolitika területén a brit parlament, illetve a brit bíróságok szuverenitását, az euroszkeptikusok attól tartanak, hogy a következő évtizedekben olyan ítéletek születhetnek, amelyek külső adottságként belekényszerítik majd a brit külpolitikát nem kívánt együttműködésekbe. Az Európai Unió közös külügyi rendszerének megszilárdulása az euroszkeptikus brit politikusoknak aggodalomra ad okot. A Lady Catherine Ashton által vezetett intézmény- rendszerben csak a külügyi szolgálat éves költségvetése a jelenlegi 467 millió euróról a tervek szerint a hárommilliárd (sőt egyes becslések szerint az 5,8 milliárd) eurót is elérheti, s ez már vetekszik a brit külügyminisztérium éves költségvetésének nagyságával. 2011. tavasz 95
