Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 1. szám - AZ UNIÓ ÉS AZ EURÓVÁLSÁG - Gálik Zoltán: Brit koalíciós Európa-politika konzervatív módra: távolságtartás új alapokon
Gálik Zoltán Az egyetlen lehetőség, hogy az unió és egy-egy új tagjelölt ország csatlakozási szerződésének jegyzőkönyveihez csatolják a változtatási igényeket. Az unió ezt ígérte meg Csehországnak és Írországnak a lisszaboni szerződés ratifikációs folyamatában. Mivel a horvát csatlakozási szerződés aláírása már 2011-ben megtörténhet, a következő bővítésre pedig hosszabb időszak után kerül majd sor, ezért meglehetősen feszített menetrendet kell Cameronnak diktálnia. A felsorolt három területen túl további fékek beépítése is elképzelhető lehet. Charles Grant17 két lehetőséget is felvázol: az egyik a parlamenten belül jelentős kompetenciákkal rendelkező bizottság felállításának lehetősége, amelyik dán mintára az Európai Tanács munkájában részt vevő miniszterek felett gyakorolna szigorú felügyeletet. A másik ötlet egy költség-haszon elemzést folytató bizottság felállítása, amely folyamatosan értékelné a közösségi politikák által okozott hatásokat. Az Európai Unió és a brit szuverenitás viszonyának változtatásával kapcsolatban a fentiek figyelembevételével tehát a legkevesebb, amit mondhatunk, hogy „nem eszik olyan forrón a kását". A Liberális Demokrata Párt jelenléte a koalícióban kétségtelenül tompítja a konzervatív Európa-politika élét, de sokkal fontosabb ennél, hogy nem egyszerű és koránt sem egyértelmű a brit szuverenitás újraértelmezése és törvényi szabályozása. Ennek egyik oka, hogy az Egyesült Királyság maga is jelentős alkotmányos változásokon megy keresztül napjainkban, és az új szabályozásokat egyszerre kell beilleszteni a nemzeti és az európai jogi keretbe. A másik oka, hogy a hatalmi kompetenciák visszahelyezése a brit politikai rendszer hatalmi központjai (elsősorban a végrehajtó hatalom és a parlament) között is átrendeződést okozhat, és a kormány nem szeretne vesztesen kijönni ebből. Harmadrészt a népszavazás intézményének kötelezővé tételével ismételten a kormányzat hatalmi kompetenciái csökkenek. Az évszázadok alatt az esetek túlnyomó többségében szilárd parlamenti többséghez és stabil kormányzathoz szokott országban tovább növelné a kormányzati bizonytalanságot (nem beszélve arról a helyzetről, ha a 2011. májusi népszavazáson új választási rendszer elfogadása mellett tennék le a választók a voksukat, és megnőne a mindenkori koalíciós kormányzás valószínűsége). A furcsa pár: a koalíció Európa-politikája A Konzervatív Párt 13 év kihagyás után tért vissza a hatalomba 2010 májusában. A remélt választási győzelemi arány azonban nem valósult meg, és 1929-et követően (leszámítva a második világháború alatt működő egységkormányt) először volt kénytelen koalícióra lépni egy másik párttal, ezúttal a liberális demokratákkal. A Major-kormány megosztottsága az európai kérdésekben, a látványos kudarc az Európai Monetáris Rendszerben való részvétel kapcsán hosszú időre elfordította a választókat a párttól. A Blair-Brown- páros pedig hatékonyan folytatta (egyes értékelések szerint „ellopta") a Konzervatív 86 Külügyi Szemle
